Löydetty 3575 Tulokset: Hal
Ha valami nyomorúság tör ránk, kard vagy büntetés, pestis vagy éhínség, akkor megállunk e templom elõtt és a te színed elõtt, mert ebben a házban van a te neved. Aztán hozzád kiáltunk szorongattatásainkban, s akkor te meghallgatsz és megsegítesz bennünket. (Krónikák II. könyve 20, 9)
Kora reggel föl is keltek, és kivonultak Tekoa pusztájába. Elindulás elõtt Jehosafát eléjük állt, és így szólt: "Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor életben maradtok. Higgyetek prófétáinak és boldogultok." (Krónikák II. könyve 20, 20)
A negyedik napon aztán összegyûltek a Beraka-völgyben. Mivel ott adtak hálát az Úrnak, azért nevezik mind a mai napig azt a helyet Beraka völgyének. (Krónikák II. könyve 20, 26)
A környék valamennyi királysága félni kezdett Istentõl, amikor meghallották, hogyan harcolt az Úr Izrael ellenségei ellen. (Krónikák II. könyve 20, 29)
Így tartott ez évrõl évre, és két év múlva, halála közeledtekor betegsége folytán kijöttek a belei. Így halt meg szörnyû kínok között. Népe neki nem gyújtott olyan halotti tüzeket, mint atyáinak. (Krónikák II. könyve 21, 19)
Harminckét esztendõs volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Amikor meghalt, senki sem sajnálta. Dávid városában temették el, de nem a királyi sírboltban. (Krónikák II. könyve 21, 20)
Azt tette hát, ami gonosz az Úr szemében, éppen úgy, mint Acháb családja, mert vesztére atyja halála után azok voltak a tanácsadói. (Krónikák II. könyve 22, 4)
Amikor Atalja, Achaszja anyja látta, hogy fia meghalt, fölkelt, kiirtatta Júda házának egész királyi sarjadékát. (Krónikák II. könyve 22, 10)
Jehosaba, a király leánya fogta Joást, Achaszja fiát, és ellopta a halálra szánt királyfiak közül. Aztán dajkájával együtt elhelyezte az ágyasházban. Így Jehosaba, Jorám király leánya, Jehojada fõpap felesége - minthogy Achaszja nõvére volt - elrejtette Atalja elõl, úgyhogy nem tudta megöletni. (Krónikák II. könyve 22, 11)
Azután a leviták vegyék körül a királyt, mindegyiknek fegyver legyen a kezében! Ha más valaki lépne be, meg kell halnia, õk azonban legyenek a király mellett, bárhova megy." (Krónikák II. könyve 23, 7)
Amikor Atalja meghallotta a nép kiáltozását, amely összefutott és ujjongott a király mellett, bement a templomba a néphez. (Krónikák II. könyve 23, 12)
Valahányszor elérkezett az ideje, hogy a leviták a ládát a királyi felügyelõségre vigyék, amikor észrevették, hogy sok pénz van benne, eljött a királyi jegyzõ és a fõpap megbízottja. Aztán kiürítették a ládát, majd fogták és visszavitték a helyére. Így jártak el idõrõl idõre, úgyhogy tömérdek pénzt felhalmoztak. (Krónikák II. könyve 24, 11)
