Löydetty 3575 Tulokset: Hal
Amikor Dávid király meghallotta a dolgot, haragra lobbant. De nem vette el fiának, Amnonnak a kedvét, mert szerette, hiszen elsõszülött volt. (Sámuel II. könyve 13, 21)
De akkor Dávid testvérének, Simeának a fia, Jonadab megszólalt és azt mondta: "Ne gondolja uram, hogy mind megölték az ifjakat, a király fiait. Nem, hanem csak Amnon halt meg. Mert Absalom attól a naptól fogva, hogy Amnon meggyalázta húgát, Támárt, jelét adta annak, hogy gonoszságot forral. (Sámuel II. könyve 13, 32)
Ne vegye hát, uram királyom szívére a dolgot, és ne gondolja, hogy mind meghaltak a királyfiak. Nem, hanem csak Amnon halott." (Sámuel II. könyve 13, 33)
A király belenyugodott Amnon halálába, s így nem neheztelt tovább Absalomra. (Sámuel II. könyve 13, 39)
Ezért Joáb elküldött Tekoába, és hozatott onnét egy okos asszonyt. Azt mondta neki: "Tégy úgy, mintha gyászolnál. Ölts gyászruhát, ne kend be magadat olajjal, hanem viselkedjél olyan asszony módjára, aki már régóta gyászol egy halottat. (Sámuel II. könyve 14, 2)
A király megkérdezte: "Mi bajod van?" "Nagy gyászban vagyok - felelte. - Meghalt az uram. (Sámuel II. könyve 14, 5)
Halandók vagyunk, olyanok, mint a víz, amelyet kiloccsantanak a földre, és nem tudnak többé összegyûjteni. Isten nem kelti életre a halottat. Így hát a királynak legyen gondja rá, hogy ne maradjon tõle számûzve, akit számûzött. (Sámuel II. könyve 14, 14)
akkor azt mondta neki Absalom: "Nézd, a dolgod ugyan rendjén való és igazságos, de a királynál nem hallgat meg senki." (Sámuel II. könyve 15, 3)
Ám Absalom titokban követeket küldött Izrael törzseihez ezzel az üzenettel: "Ha meghalljátok a harsonák szavát, kiáltsátok ki: Absalom lett Hebron királya!" (Sámuel II. könyve 15, 10)
Ittai azonban így válaszolt a királynak: "Amint igaz, hogy az Úr él, s amint igaz, hogy uram és királyom él: ahol uram és királyom lesz, ott lesz - akár él, akár hal - a szolgád is!" (Sámuel II. könyve 15, 21)
Akkor Dávid elindult fölfelé az Olajfák-hegyén. Egyre sírt, mezítláb volt, s a feje befödve. A nép, amely vele tartott, szintén befödte a fejét, és folytonos nagy sírás közepette haladt fölfelé. (Sámuel II. könyve 15, 30)
Mindkettõjüknek ott van a fiuk, Cádoknak Achimaac, Ebjatárnak meg Jonatán. Üzenjetek meg velük mindent nekem, amit csak hallotok majd." (Sámuel II. könyve 15, 36)
