Löydetty 3575 Tulokset: Hal

• Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép közt. (Márk evangéliuma 8, 6)

• Egy kevés haluk is volt. Ezeket is megáldotta, s meghagyta, hogy osszák ki. (Márk evangéliuma 8, 7)

• Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallottok? Nem emlékeztek rá, (Márk evangéliuma 8, 18)

• Aztán még hozzáfûzte: "Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevõk közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövõ országát." (Márk evangéliuma 9, 1)

• Ekkor felhõ ereszkedett alá, s árnyéka rájuk vetõdött. A felhõbõl szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, õt hallgassátok!" (Márk evangéliuma 9, 7)

• A hegyrõl lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. (Márk evangéliuma 9, 9)

• A parancsot megtartották, de maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból feltámad. (Márk evangéliuma 9, 10)

• Az felordított, s heves rángatások közepette kiment belõle. A fiú olyan lett, mintha halott volna. Sokan úgy vélték, hogy meghalt. (Márk evangéliuma 9, 26)

• Hallgattak, mert egymás közt arról tanakodtak az úton, hogy ki nagyobb közülük. (Márk evangéliuma 9, 34)

• Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. (Márk evangéliuma 10, 22)

• "Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a fõpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. (Márk evangéliuma 10, 33)

• Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. (Márk evangéliuma 10, 41)