Löydetty 3575 Tulokset: Hal

• Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz, jobbod küldjön segítséget, hallgass meg minket. (Zsoltárok könyve 108, 7)

• (A karvezetõnek - Dávidtól, zsoltár.) Isten, akit dicsõítek, ne hallgass, (Zsoltárok könyve 109, 1)

• Bûnösként kerüljön ki az ítéletrõl, kérése ne találjon meghallgatásra! (Zsoltárok könyve 109, 7)

• a pogányok között ítéletet tart. A halottak halomban feküsznek, szerte a földön fejeket zúz szét. (Zsoltárok könyve 110, 6)

• A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a kis bárányok. (Zsoltárok könyve 114, 4)

• Hegyek, miért ugrándoztok, mint a kosok, s ti halmok, mint a kis bárányok? (Zsoltárok könyve 114, 6)

• van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem éreznek, (Zsoltárok könyve 115, 6)

• Nem a halottak dicsõítik az Urat, nem az, aki leszáll a csendességbe. (Zsoltárok könyve 115, 17)

• (Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgõ kiáltásomat. (Zsoltárok könyve 116, 1)

• Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben. (Zsoltárok könyve 116, 3)

• Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektõl, lábam a botlástól. (Zsoltárok könyve 116, 8)

• Az Úr szemében drága dolog az igazak halála. (Zsoltárok könyve 116, 15)