Löydetty 3575 Tulokset: Hal
Isten hallotta, s indulatra gerjedt: elvetette Izraelt egészen. (Zsoltárok könyve 78, 59)
(Aszaf zsoltára.) Uram, pogányok törtek be örökségedbe, szent templomodat meggyalázták. Jeruzsálemet romhalmazzá tették. (Zsoltárok könyve 79, 1)
Hatoljon fel hozzád a foglyok nyögése, szabadítsa ki erõs karod a halálra szántakat! (Zsoltárok könyve 79, 11)
Hallgass meg, Izraelnek pásztora, te, aki Józsefet nyájként legelteted! Te, aki kerubok fölött trónolsz, (Zsoltárok könyve 80, 2)
Rendelkezés, amely Józsefnek szólt, amikor felvonult Egyiptom ellen. Hangot hallottam, amit nem ismertem: (Zsoltárok könyve 81, 6)
Halld meg, népem, amire intelek, bárcsak hallgatnál rám, Izrael! (Zsoltárok könyve 81, 9)
De népem nem hallgatott szavamra, Izrael nem igazodott akaratomhoz. (Zsoltárok könyve 81, 12)
Ó, bárcsak hallgatna rám népem, bárcsak utamon járna Izrael! (Zsoltárok könyve 81, 14)
De õk nem hallják és nem értik ezt, mivel sötétségben járnak; a föld minden erõi meginognak. (Zsoltárok könyve 82, 5)
Mégis meghaltok, mint az emberek, és elhulltok, mint a többi nagyok. (Zsoltárok könyve 82, 7)
Istenem, ne maradj néma, ne hallgass, Istenem, ne légy tétlen! (Zsoltárok könyve 83, 2)
Fejedelmeikkel bánj el, mint Orebbel és Zebbel, vezéreikkel tégy úgy, ahogy Szebachhal és Zalmunnával, (Zsoltárok könyve 83, 12)
