Löydetty 3575 Tulokset: Hal
Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította. (Zsoltárok könyve 34, 7)
Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítalak titeket. (Zsoltárok könyve 34, 12)
Az Úr szeme az igazakra tekint, füle meghallja kiáltásukat. (Zsoltárok könyve 34, 16)
Az igazak kiáltottak, s az Úr meghallotta, megmentette õket minden bajtól. (Zsoltárok könyve 34, 18)
A gonoszság halálba sodorja a bûnösöket s akik gyûlölik az igazat, megbûnhõdnek érte. (Zsoltárok könyve 34, 22)
Érje õket fájdalmas pusztulás, akadjanak a nekem vetett hálóba maguk, és essenek bele a verembe! (Zsoltárok könyve 35, 8)
Akkor hálát adok neked a nagy közösségben, az egész nép elõtt dicsõítlek téged. (Zsoltárok könyve 35, 18)
Uram, te láttad, ne hallgass tovább. Uram, ne maradj távol tõlem! (Zsoltárok könyve 35, 22)
Csapdát vetnek, akik életemre törnek, pusztulással fenyegetnek, akik vesztemet akarják, s fondorlattal hálóznak be folyvást. (Zsoltárok könyve 38, 13)
De már nem is hallom, olyan vagyok, mint a süket, olyan lettem, mint a néma, aki nem nyitja ki száját. (Zsoltárok könyve 38, 14)
Olyan lettem, mint aki nem hall többé, akinek szájában nincs több felelet. (Zsoltárok könyve 38, 15)
De mert benned bízom, Uram, te meghallgatsz, Uram és Istenem! (Zsoltárok könyve 38, 16)
