Löydetty 1069 Tulokset: Haj
Izrael királya azt tanácsolta Jehosafátnak: "Szeretném felismerhetetlenné tenni magamat, és úgy menni a csatába, te azonban csak öltsd fel a magad ruháját!" Izrael királya tehát álruhába öltözött, és úgy indult a csatába. (Krónikák II. könyve 18, 29)
De jócselekedeteket is talál benned, mivel eltávolítottad a bálványokat és szíved az Úr követésére hajlik." (Krónikák II. könyve 19, 3)
Ekkor Jehosafát a földig hajolt, egész Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr elõtt, hogy hódoljanak elõtte. (Krónikák II. könyve 20, 18)
Arra szövetkezett vele, hogy Tarsisba járó hajókat készítsenek. Ecjon-Geberben el is készítették a hajókat. (Krónikák II. könyve 20, 36)
De Eliezer, a maresai Dodajahu fia így jövendölt Jehosafát ellen: "Mivel szövetségre léptél Achazjával, az Úr szétzúzza mûvedet." Hajói össze is törtek, és így nem mehettek el Tarsisba. (Krónikák II. könyve 20, 37)
Amikor tehát Jehu Acháb családján végrehajtotta az ítéletet, ott találta Júda fõembereit és Achaszja testvéreinek fiait, akik szolgálatot teljesítettek Achaszja mellett, és õket is megölte. (Krónikák II. könyve 22, 8)
Aztán látta, hogy lám, a király ott áll a bejáratnál az emelvényen, a király mellett pedig a fõemberek és a trombitások; az egész nép ujjong és trombitál, az énekesek mindenféle zeneszerszámmal jelt adnak az öröménekre. Erre Atalja megszaggatta a ruháját és kiáltozni kezdett: "Árulás, árulás!" (Krónikák II. könyve 23, 13)
Jeruzsálemben mûvészettel kitervelt hadgépeket készíttetett. Tornyokra és szegletbástyákra helyezték, hogy nyilakat és nagy köveket hajítsanak velük. El is terjedt messzire a híre, mert csodálatos segítséget kapott, míg erõs nem lett. (Krónikák II. könyve 26, 15)
Atyáitok vétkeztek, és azt tették, ami gonosznak számított az Úr, a mi Istenünk szemében. Elhagyták, elfordították arcukat az Úr hajlékától, és hátat fordítottak neki. (Krónikák II. könyve 29, 6)
Az áldozat befejeztével a király és az összes jelenlevõk mélyen meghajoltak, és leborultak. (Krónikák II. könyve 29, 29)
Hiszkija király a fõemberekkel együtt meghagyta a levitáknak, hogy Dávidnak és Aszaf látóembernek a szavaival dicsõítsék az Urat. Azok örömmel is énekelték a dicsõítõ éneket, s utána meghajoltak és leborultak. (Krónikák II. könyve 29, 30)
Ráadásul tömérdek volt az égõáldozat a közösségi áldozatok hájával és az égõáldozathoz tartozó italáldozatokkal együtt. Így állt helyre a templom istentiszteleti rendje. (Krónikák II. könyve 29, 35)
