Mosaico decorativo

Löydetty 4229 Tulokset: Fia

  • Akik Betilua körül a hegyvidéken táboroztak, szintén elmenekültek. Izrael fiai - minden fegyverforgató ember - utánuk eredtek. (Judit könyve 15, 3)

  • Amikor Izrael fiai megtudták a dolgot, mindnyájan utánuk eredtek és Kobáig üldözték õket. Jeruzsálem és az egész hegyvidék lakói csatlakoztak hozzájuk, mert õk is tudtak róla, mi történt az ellenség táborában. A gileádiak és a galileaiak hátba támadták õket, s igen nagy csapást mértek rájuk, amíg Damaszkuszig és határaikig nem értek. (Judit könyve 15, 5)

  • Ami megmaradt, azt a harcból visszatérve Izrael fiai szerezték meg. A hegyvidék és a síkság falvainak és helységeinek lakói is gazdag zsákmányra tettek szert, mert rengeteg volt belõle. (Judit könyve 15, 7)

  • Joakim fõpap és Izrael fiai véneinek Jeruzsálemben székelõ tanácsa eljöttek, hogy lássák az Úr nagy jóságát, amellyel elhalmozta Izraelt, továbbá, hogy találkozzanak Judittal és köszöntsék. (Judit könyve 15, 8)

  • aztán Judit a nép élére állt és vezette az asszonyok táncát. Izrael férfiai fölfegyverkezve és megkoszorúzva követték, dicsõítõ éneket zengve. (Judit könyve 15, 13)

  • Hõsük nem fiatalok kezétõl esett el, nem titánok fiai verték meg, nem büszke hõsök terítették le. Merári leánya, Judit fegyverezte le, arcának szépségével. (Judit könyve 16, 6)

  • Letette özvegyi ruháját, segített Izrael porba sújtott fiain. Bekente arcát illatszerrel. (Judit könyve 16, 7)

  • Lánykák fiai ölték meg õket, szökevények fiai szúrták át õket, Istenem csataterén lelték halálukat. (Judit könyve 16, 12)

  • Izrael fiait nem nyugtalanította többé senki Judit idejében, sem halála után hosszú ideig. (Judit könyve 16, 25)

  • (1a) Achasvéros nagykirály uralkodásának 2. évében, Niszan hónap elsõ napján álmot látott Mardokeus, Jairnak a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia. Benjamin törzsébõl származott, (1b) Szuzában lakó zsidó ember volt, egy tekintélyes férfi, aki a királyi udvarban teljesített szolgálatot. (1c) Azok közé az elhurcoltak közé tartozott, akiket Babilon királya, Nebukadnezár vitt fogságba Jechonjával, Júdea királyával egyetemben. (1d) Ez volt az álma: kiáltozás és lárma, mennydörgés és földrengés, nagy felfordulás az egész földön. (1e) Egyszer csak elõkerült két hatalmas sárkány, s mind a kettõ készen állt a támadásra. Rettenetesen üvöltöttek. (1f) Ordításuk arra indította a népeket, hogy harcoljanak az igaz nép ellen. (1g) A sötétség és a homály napja volt! Szorongás és aggódás, félelem és nagy rettegés volt a földön. (1h) Az igazak egész népe rettegett a rá váró veszedelemtõl, várta pusztulását és hívta az Istent. (1i) Könyörgésükre egy kis forrás bõvízû, nagy folyóvá dagadt. (1k) Fényesség támadt, felvirradt a nap, s a megalázottak fölemelkedtek és eltiporták a hatalmasokat. (1l) Mardokeus az álom után fölébredt, s azon gondolkodott, hogy mi lehet Isten szándéka. Minden figyelmét arra fordította - késõ éjszakáig -, hogy behatoljon értelmébe. (1m) Mardokeusnak az udvarban volt a szállása a király két eunuchjával, Bigtannal és Teressel, akik a palota õrei voltak. (1n) Hallotta beszélgetésüket, kifürkészte tervüket és megtudta: arra készülnek, hogy kezet vessenek Achasvéros királyra. Jelentette a dolgot a királynak. (1o) A király kérdõre vonta a két eunuchot, s amikor beismerték, halállal büntette õket. (1p) A király följegyeztette a történeteket az események könyvébe, de Mardokeus is írásba foglalta az eseményt. (1q) Aztán a király megajándékozta Mardokeust, és megbízta, hogy teljesítsen szolgálatot a palotában. (1r) Ámán azonban, az agagita Hamdatának a fia, aki kedves embere volt a királynak, a király két eunuchja miatt a vesztére tört Mardokeusnak. (Eszter könyve 1, 0)

  • Szuza várában élt egy zsidó férfi. Mardokeusnak hívták, s Jairnak volt a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia Benjamin törzsébõl. (Eszter könyve 2, 5)

  • Ezek után az események után Achasvéros király kitüntette Ámánt, az Agag nemzetségbõl való Hamdata fiát: magas méltóságra emelte, s székét minden fejedelme fölé helyezte, aki csak udvarában volt. (Eszter könyve 3, 1)


"O demônio é forte com quem o teme, mas é fraquíssimo com quem o despreza." São Padre Pio de Pietrelcina