Löydetty 5961 Tulokset: Fel
Elfeledkeztél az Úrról, alkotódról, aki kiterjesztette az eget, s megvetette a föld alapjait. Ezért remegsz folyvást, mindennap, sanyargatód haragjától, attól, hogy elveszít téged. De hol van már sanyargatód haragja? (Izajás könyve 51, 13)
Én vagyok az Úr, a te Istened, én kavarom fel a tengert, hogy zúgjanak a habjai; a Seregek Ura a nevem. (Izajás könyve 51, 15)
Kelj föl, kelj föl, öltözz erõbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan. (Izajás könyve 52, 1)
Figyelj csak! Õrszemeid felemelik a hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtõl szemben látják, hogy visszatér az Úr a Sionra. (Izajás könyve 52, 8)
Az Úr felfedte szent karját minden nemzet szeme láttára. És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk. (Izajás könyve 52, 10)
Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsõségre emelkedik. (Izajás könyve 52, 13)
Úgy nõtt fel elõttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földbõl. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. (Izajás könyve 53, 2)
Ne félj, nem fogsz megszégyenülni, ne pirulj, nem ér gyalázat! Sõt elfelejted ifjúkorod szégyenét, és özvegységed gyalázatára nem kell emlékezned többé. (Izajás könyve 54, 4)
Igen, mint egy elhagyott és bánkódó lelkû asszonyt, visszahív az Úr. Mert eltaszíthatja-e valaki ifjúkori feleségét? Istened mondja ezt. (Izajás könyve 54, 6)
Igazságosság lesz az alapod, és elkerül a nyomorúság, nem kell hát semmitõl félned. Elkerül a rettegés, nem is közelíthet hozzád. (Izajás könyve 54, 14)
Nézd, én teremtettem a kovácsot, aki fújtatva éleszti a tûzben a parazsat, és fegyvert csinál, céljának megfelelõt. De én teremtettem a pusztítót is, aki használhatatlanná teszi. (Izajás könyve 54, 16)
Magasba nyúló hegyen helyezted el ágyadat, oda kapaszkodtál fel, hogy áldozatot mutass be. (Izajás könyve 57, 7)