Löydetty 5961 Tulokset: Fel
Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled! (Zsoltárok könyve 103, 2)
Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt. (Zsoltárok könyve 103, 11)
Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik õt félik. (Zsoltárok könyve 103, 13)
de egy kis szellõ s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt. (Zsoltárok könyve 103, 16)
lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhõket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova. (Zsoltárok könyve 104, 3)
De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg õket. Ha megvonod éltetõ erõdet, elpusztulnak és a porba térnek. (Zsoltárok könyve 104, 29)
Felfaltak mindent, ami zöldellt a földön, felfalták földjeik termését. (Zsoltárok könyve 105, 35)
Felhõt terített az égre, hogy bevonja õket, éjjel pedig tûzzel világított nekik. (Zsoltárok könyve 105, 39)
Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel. (Zsoltárok könyve 106, 5)
Ám hamar elfeledték, amit tett, és nem akartak bízni a szavában. (Zsoltárok könyve 106, 13)
A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére. (Zsoltárok könyve 106, 16)
Lobogó láng csapott fel seregeik ellen, és megemésztette a vétkeseket. (Zsoltárok könyve 106, 18)
