Löydetty 5961 Tulokset: Fel

• Kelj fel, Uram, szállj szembe vele, terítsd a földre, kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól! (Zsoltárok könyve 17, 13)

• Uram, karod szabadítson meg az emberektõl, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bõvelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik! (Zsoltárok könyve 17, 14)

• Lehelete füstölgõ felhõ volt, szájából pusztító tûz lövellt, [izzóvá tette a parazsat]. (Zsoltárok könyve 18, 9)

• Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhõn nyugodott. (Zsoltárok könyve 18, 10)

• Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sûrû felhõ. (Zsoltárok könyve 18, 12)

• Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtõl, Uram, leheletednek haragos zúgásától. (Zsoltárok könyve 18, 16)

• Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyérõl. (Zsoltárok könyve 18, 17)

• Isten felövezett erõvel, feddhetetlenné tette utamat. (Zsoltárok könyve 18, 33)

• Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel. (Zsoltárok könyve 18, 34)

• A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad. (Zsoltárok könyve 18, 40)

• az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elõ váraikból. (Zsoltárok könyve 18, 46)

• Te, aki haragos ellenfeleimtõl megmentettél s az erõszak emberétõl elragadtál. (Zsoltárok könyve 18, 49)