Löydetty 5961 Tulokset: Fel
Erre Hilkija pap, Achikám, Achbor, Safán és Azaja elmentek Hulda prófétaasszonyhoz, Tikva fiának és Harchának, a ruhafélék õre unokájának, Sallumnak a feleségéhez, aki Jeruzsálemben az új városrészben lakott, és beszéltek vele. (Királyok II. könyve 22, 14)
mert elhagytak, és más isteneknek égettek tömjént, engem pedig kezük mûvével ingereltek. Ezért fellobbant haragom e hely ellen, és nem lohadt le. (Királyok II. könyve 22, 17)
Aztán elment a király az Úr templomába, s vele Júda férfiai és Jeruzsálem minden lakója, a papok és a próféták és az egész nép apraja-nagyja. És felolvastatta az Úr templomában talált törvénykönyv egész tartalmát. (Királyok II. könyve 23, 2)
Elbocsátotta a bálványok papjait, akiket Júda királyai felfogadtak, s akik a magaslati helyeken, Júda városaiban és Jeruzsálem környékén tömjént égettek, s azokat is, akik Baalnak, a napnak, a holdnak, a csillagképeknek és az ég egész seregének tömjéneztek. (Királyok II. könyve 23, 5)
Júda városaiból magához rendelte mind a papokat, a magaslati helyeket meg, ahol a papok tömjéneztek, Gebától egészen Beersebáig, tisztátalanná tette, és a kecskebakok szentélyét is leromboltatta, amely Józsuénak, a város parancsnokának kapuja elõtt állt, ahogy az ember a város kapuja felé haladt, balra. (Királyok II. könyve 23, 8)
Eltávolította a lovakat is, amelyeket Júda királyai a nap tiszteletére az Úr temploma bejáratánál, Netanmelech udvari tisztviselõ szobája közelében az új szárnyban felállítottak. A nap szekerét tûzbe vetette és elégette. (Királyok II. könyve 23, 11)
megkérdezte: "Miféle sír az, amelyet ott látok?" A város lakói így feleltek: "Isten emberének a sírja, aki Júdeából jött, s mind elõre megmondta azokat a dolgokat, amelyeket az oltárnál végbevittél." (Királyok II. könyve 23, 17)
A magaslati szentélyek papjait, akik ott voltak, mind feláldozta az oltárokon, és emberi csontokat égetett rajtuk. Aztán visszatért Jeruzsálembe. (Királyok II. könyve 23, 20)
De az Úr izzó haragja nem csillapult, amely egykor fellobbant Júda ellen azok miatt a botrányok miatt, amelyekkel Manassze bosszantotta. (Királyok II. könyve 23, 26)
Abban az idõben Bábel királya Nebukadnezár felvonult, és Jojakim három évre alattvalója lett, de aztán újra elszakadt tõle. (Királyok II. könyve 24, 1)
Abban az idõben Babilon királyának, Nebukadnezárnak a szolgái felvonultak Jeruzsálem ellen, és a város ostrom alá került. (Királyok II. könyve 24, 10)
Akkor rést ütöttek a város falán, s a király éjszaka kilopódzott összes harcosával a két fal között a király kertje közelében levõ kapun, jóllehet a kaldeusok ott táboroztak a város körül. Araba felé vették az irányt. (Királyok II. könyve 25, 4)
