Löydetty 9011 Tulokset: Fe
Egy Lévi törzsébõl való férfi elment, és feleséget vett saját nemzetségébõl. (Kivonulás könyve 2, 1)
A fáraó leánya azt mondta neki: "Vidd magaddal a kicsit és neveld fel nekem, s megfizetek érte." Az asszony elvitte a gyermeket és szoptatta. (Kivonulás könyve 2, 9)
Amikor felserdült, visszaadta a fáraó leányának, aki úgy bánt vele, mint a saját fiával, és a Mózes nevet adta neki, "mivel - úgymond - a vízbõl húztam ki". (Kivonulás könyve 2, 10)
Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte. (Kivonulás könyve 2, 11)
Így Mózes elszegõdött ehhez az emberhez, az pedig feleségül adta hozzá a leányát, Cipporát. (Kivonulás könyve 2, 21)
Hosszú idõ telt el, s közben meghalt Egyiptom királya. Izrael fiai pedig szolgaságban nyögtek, segítségért kiáltoztak, és fohászuk felhatolt Istenhez nyomorúságukból. (Kivonulás könyve 2, 23)
Jóakaratúan tekintett le Izrael fiaira és felismerte... (Kivonulás könyve 2, 25)
Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: "Mózes, Mózes!" "Itt vagyok" - felelte. (Kivonulás könyve 3, 4)
Azután így folytatta: "Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene." Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni. (Kivonulás könyve 3, 6)
Az Úr pedig így szólt: "Láttam Egyiptomban élõ népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelõkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. (Kivonulás könyve 3, 7)
Most tehát Izrael fiainak a kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amellyel az egyiptomiak kínozzák õket. (Kivonulás könyve 3, 9)
Isten ezt válaszolta: "Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyrõl felismered, hogy küldetésed tõlem van... Ha majd kivezetted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen mutattok be áldozatot Isteneteknek." (Kivonulás könyve 3, 12)
