Löydetty 9011 Tulokset: Fe

• Nem az égben vannak, hogy azt kellene mondanod: Ki hatol fel értük az égbe, ki hozza le és hirdeti õket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket. (Második Törvénykönyv 30, 12)

• Legyetek bátrak, és erõsek! Ne féljetek s ne rettegjetek tõlük! Mert az Úr, a te Istened veled vonul. Nem fog elhagyni, sem cserbenhagyni." (Második Törvénykönyv 31, 6)

• Az Úr azonban elõtted vonul, veled lesz, nem hagy el és nem hagy cserben. Ne félj és ne csüggedj!" (Második Törvénykönyv 31, 8)

• amikor azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, egész Izrael összegyülekezik, hogy lássa az Úr, a te Istened arcát, olvasd fel hangosan ezt a törvényt egész Izrael elõtt. (Második Törvénykönyv 31, 11)

• Gyûjtsd egybe a népet, a férfiakat, a nõket és a gyerekeket, valamint a körödben, városaidban élõ idegent, hogy hallják s megtanulják félni az Urat, a te Istenedet, s ügyeljenek a törvény minden szavának megtartására. (Második Törvénykönyv 31, 12)

• Különösen gyermekeiteknek kell, akik nem ismerik, hallaniuk s megtanulniuk az Urat, a ti Isteneteket félni, amíg csak éltek azon a földön, ahova most a Jordánon túl bevonultok, hogy birtokba vegyétek." (Második Törvénykönyv 31, 13)

• Aztán így szólt az Úr Mózeshez: "Nézd, napjaid a halál felé hajlanak. Hívasd Józsuét, s menjen be a megnyilatkozás sátorába, hogy kiadhassam neki parancsaimat!" Mózes és Józsue tehát beléptek a megnyilatkozás sátorába. (Második Törvénykönyv 31, 14)

• Az Úr felhõoszlop alakjában megjelent a sátorban; a felhõoszlop a sátor bejáratánál állt. (Második Törvénykönyv 31, 15)

• Mint a sas, amelyik a fészkét védi, Ott lebeg a fiókja fölött, Kiterjeszti szárnyát, felkapja, Tulajdon szárnyán hordozza. (Második Törvénykönyv 32, 11)

• Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, Undoksággal haragra ingerelték. (Második Törvénykönyv 32, 16)

• Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, Ismeretlen isteneknek, Újaknak - akkor bukkantak fel, Atyáik nem félték õket. (Második Törvénykönyv 32, 17)

• Nem gondoltál többé teremtõ szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted. (Második Törvénykönyv 32, 18)