Löydetty 2230 Tulokset: Fa
Partján halászok állnak. En-Gadditól En-Eglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. (Ezekiel könyve 47, 10)
A folyó mentén, mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nõ, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélybõl fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál." (Ezekiel könyve 47, 12)
Mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. (Dániel könyve 3, 5)
Ennek megfelelõen, mihelyt meghallották a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, azon nyomban földre vetették magukat a népek, nemzetek és nyelvek, hogy imádják az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. (Dániel könyve 3, 7)
Király, te parancsot adtál ki: Minden ember, aki meghallja a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot. (Dániel könyve 3, 10)
Nos, hát készen vagytok-e rá, hogy mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, leboruljatok és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem? Mert ha nem imádjátok, még ebben az órában tüzes kemencébe vettetlek benneteket. S van-e olyan isten, aki megment titeket a kezemtõl?" (Dániel könyve 3, 15)
Áldjátok, fagy és hideg, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké. (Dániel könyve 3, 69)
A látomásban, amely fekvõhelyemen elõttem állt, ezt láttam: Lám, egy igen magas fa állt a föld közepén. (Dániel könyve 4, 7)
A fa magas volt és erõs, teteje az eget érte, és a föld határairól is lehetett látni. (Dániel könyve 4, 8)
Harsány hangon parancsot adott: Vágjátok ki a fát, üssétek le ágait, verjétek le lombját és szórjátok szét gyümölcsét. Meneküljenek alóla az állatok, és ágai közül a madarak. (Dániel könyve 4, 11)
Az a fa, amelyet láttál, magas és erõs, úgyhogy a teteje az eget éri és az egész földön lehet látni; (Dániel könyve 4, 17)
Egy szent õrt is látott a király. Leszállt az égbõl és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mezõ földjén; az ég harmata öntözze, s a mezõ vadjaival éljen egy sorban, míg hét idõszak el nem múlik fölötte. (Dániel könyve 4, 20)
