Löydetty 290 Tulokset: Eva
A holttestek ott hevernek, mint a ganéj a föld színén. Vagy mint a levágott rendek a kaszás után, és nincs, aki összegyûjtse õket." (Jeremiás könyve 9, 21)
Ez azután történt, hogy Jechonja király elhagyta Jeruzsálemet az anyakirálynéval, az udvari tisztségviselõkkel, Júda és Jeruzsálem fõembereivel meg a kovácsokkal és az egyéb mesteremberekkel együtt. (Jeremiás könyve 29, 2)
ütköznek meg a káldeusokkal, s az lesz a vége, hogy emberek holttestével telik meg a város, azokéval, akikre indulatomban és haragomban lesújtottam, és akiktõl gonoszságaik miatt elfordítottam arcomat. (Jeremiás könyve 33, 5)
az öröm és a vigalom hangja, a võlegény és a menyasszony szava, és azok énekének hangja, akik hálaáldozatokat hoznak az Úr templomába. "Dicsõítsétek a Seregek Urát, mert az Úr jó; mert irgalma örökkévaló." Mert ennek az országnak sorsát jóra fordítom, ahogy egykor volt - mondja az Úr. (Jeremiás könyve 33, 11)
Azokat, akik megszegték szövetségemet és nem tartották meg a színem elõtt megkötött szerzõdés föltételeit, hasonlóvá teszem ahhoz a borjúhoz, amelyet kettévágtak, és amelynek részei közt átmentek. (Jeremiás könyve 34, 18)
Valahányszor Jehudi három vagy négy oszlopnyit elolvasott, a király levágta az írnok késével és a serpenyõben égõ tûzbe dobta, míg az egész tekercs el nem égett a serpenyõ tüzében. (Jeremiás könyve 36, 23)
Levágták Moáb szarvát; összetörték karját. (Jeremiás könyve 48, 25)
Igen, minden fejet kopaszra nyírnak: minden szakállt tövig levágnak; minden kézen sebek láthatók s minden csípõt szõrruha övez. (Jeremiás könyve 48, 37)
Megkérdezik a Sionba vezetõ utat, és arrafelé fordítják arcukat. "Gyertek - mondják -, csatlakozzunk az Úrhoz, örökkévaló szövetségben, amelyet feledés soha nem boríthat." (Jeremiás könyve 50, 5)
Ezért az Úr beváltotta szavát, amelyet kimondott ellenünk, az Izrael fölött ítélkezõ bírák ellen, királyunk ellen, elöljáróink ellen, Izrael és Júda népe ellen. (Báruk könyve 2, 1)
Mi azonban nem hallgattunk szavadra, nem szolgáltunk Babilon királyának, ezért beváltottad fenyegetésedet, amelyet szolgáid, a próféták által kimondtál, hogy királyaink csontjait és atyáink csontjait kiszórják sírjukból. (Báruk könyve 2, 24)
nem fogják fel ösvényeit. Fiaik sem tették magukévá, hanem távol maradtak útjától. (Báruk könyve 3, 21)
