Löydetty 1540 Tulokset: Eli
Mert a mindenség Ura senkitõl sem tart, és nincs nagyság, amitõl félne. Hisz õ teremtette a kicsit és a nagyot, és egyaránt gondját viseli mindegyiknek. (Bölcsesség könyve 6, 7)
A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik. (Bölcsesség könyve 6, 12)
Ha tehát, népek fejedelmei, örömeteket lelitek a trónban és a jogarban, akkor becsüljétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok! (Bölcsesség könyve 6, 21)
Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétû, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles, (Bölcsesség könyve 7, 22)
És ha valaki az igazságosságot kedveli, akkor amit õ elér, az erény: mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erõsségre tanít. Ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára. (Bölcsesség könyve 8, 7)
Mert õket - intõ atyaként - csak próbára tetted, azokat azonban szigorú királyként elítélted és megbüntetted. (Bölcsesség könyve 11, 10)
De ezek nélkül is, egyetlen lehelet is elsöpörhette volna õket, ha a bosszúló igazságosság üldözõbe veszi és hatalmad lehelete megszeleli õket. De te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el. (Bölcsesség könyve 11, 20)
De mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel, s nem tartod hatalmadhoz illõnek, hogy olyat elítélj, aki nem szolgált rá a büntetésre. (Bölcsesség könyve 12, 15)
Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket; mert a hatalom rendelkezésedre áll, mihelyt akarod. (Bölcsesség könyve 12, 18)
Mert ha már gyermekeid ellenségeit, és a már halálra szántakat ekkora kímélettel és szelídséggel büntetted, idõt és lehetõséget adva nekik, hogy gonoszságuktól megszabaduljanak, (Bölcsesség könyve 12, 20)
Mert természettõl balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekbõl nem tudták felismerni azt, aki van, sem mûvei szemlélésekor nem ismerték fel a mûvészt, (Bölcsesség könyve 13, 1)
Ilyen módon azt akarod, hogy bölcsességed mûvei ne heverjenek parlagon. Ezért az emberek parányi fára is rábízzák életüket, és épségben maradnak, amikor tutajon szelik át a habokat. (Bölcsesség könyve 14, 5)
