Löydetty 1540 Tulokset: Eli
Az Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és Élinek mindkét fia meghalt, Hofni is, Pinchász is. (Sámuel I. könyve 4, 11)
Amikor megérkezett, Éli ott ült egy széken a kapuban és leste az utat, mert szíve aggódott az Isten ládájáért. Amikor az ember odaért és elmondta a városnak a hírt, az egész város jajgatásban tört ki. (Sámuel I. könyve 4, 13)
A nagy jajgatás hallatára Éli megkérdezte: "Mit jelent ez a nagy zajongás?" Erre az ember sietve odament hozzá, és elmondta Élinek a hírt. (Sámuel I. könyve 4, 14)
Éli kilencvennyolc esztendõs volt, és szeme elhomályosult, úgyhogy már nem látott semmit. (Sámuel I. könyve 4, 15)
Az ember jelentette Élinek: "A táborból jövök, ma menekültem el a csatából." Az megkérdezte: "Mi történt fiam?" (Sámuel I. könyve 4, 16)
Amikor azonban elvitték oda, az Úr keze ránehezedett a városra, és nagyon nagy rémületet keltett. Lesújtott a városbeli férfiakra, apraja-nagyjára, úgyhogy daganatok keletkeztek rajtuk. (Sámuel I. könyve 5, 9)
"Ez lesz a királynak a joga, aki majd uralkodik fölöttetek: Elveszi fiaitokat, s szekerei és lovai mellé rendeli õket - a szekerei elõtt kell majd futniuk; (Sámuel I. könyve 8, 11)
Ha félitek az Urat, neki szolgáltok, hallgattok a szavára, s nem lázadoztok parancsai ellen, ha ti is, királyotok is, aki uralkodik fölöttetek, az Urat, a ti Isteneteket követitek, akkor minden rendben lesz. (Sámuel I. könyve 12, 14)
Erre Sámuel elindult, elhagyta Gilgalt és ment a maga útján. A maradék nép azonban felvonult Saullal, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Amikor Gilgalból Benjamin földjére, Gebába értek, Saul szemügyre vette a népet, amelyik kitartott mellette - mintegy hatszáz férfi. (Sámuel I. könyve 13, 15)
Achija viselte az efodot, Achitubnak a fia, Ikabod testvéréé, (aki) Pinchásznak volt a fia, Élinek, az Úr silói papjának a fiáé. Az emberek mit sem tudtak róla, hogy Jonatán elment. (Sámuel I. könyve 14, 3)
Az egyik szikla az északi oldalon állt, Michmásszal átellenben, a másik a déli oldalon, Gebával szemben. (Sámuel I. könyve 14, 5)
Akkor Saul imádkozott: "Uram, Izraelnek Istene, miért nem feleltél ma szolgádnak? Ha bûn nehezedik rám vagy fiamra, Jonatánra, akkor, Uram, Izraelnek Istene, adj urimot, ha azonban népedet, Izraelt terheli vétek, adj tummimot." A sorsvetés Jonatánra és Saulra esett, a nép pedig bûntelennek bizonyult. (Sámuel I. könyve 14, 41)
