Löydetty 460 Tulokset: Dor
Tehát minden szent adományt, amelyet Izrael fiai felajánlanak az Úrnak, neked adok, s veled a fiaidnak és a leányaidnak, minden idõre téged megilletõ osztályrészül. Ez örökre fennmaradó osztályrészed az Úr elõtt, neked, s veled együtt utódaidnak." (Számok könyve 18, 19)
Hór hegyétõl a Sás-tenger felé vezetõ úton indultak tovább, hogy megkerüljék Edom országát. A nép azonban belefáradt a vándorlásba (Számok könyve 21, 4)
Látom õt a sziklák csúcsáról, igen, látom a halmok tetejérõl: Lám, ez a nép magányosan vándorol, nem tartozik a többi nép közé. (Számok könyve 23, 9)
Pi-Hachirotból útra keltek, és a tengeren át a pusztába vonultak. Három napig vándoroltak Etam pusztáján, azután letáboroztak Marában. (Számok könyve 33, 8)
S ami az avvitákat illeti, akik Gáza környékén éltek, õket a kaftoriták irt ották ki, akik Kaftorból vándoroltak ki és telepedtek le a helyükre.) (Második Törvénykönyv 2, 23)
Odajöttetek tehát, és a hegy lábához álltatok. A hegy lángba borult, a láng felcsapott egészen az égig, az ég pedig elsötétedett a komor, dörgõ fellegektõl. (Második Törvénykönyv 4, 11)
Hetven lelket számláltak atyáid, amikor Egyiptomban átvándoroltatok, most pedig úgy megsokasított az Úr, a te Istened, mint égen a csillagokat. (Második Törvénykönyv 10, 22)
(mondjuk kimegy valaki embertársával az erdõre fát vágni, s meglendíti kezében a baltát, hogy kivágja a fát, a vas azonban lerepül a nyélrõl, eltalálja és agyonüti az embertársát), az ilyen meneküljön e városok valamelyikébe, hogy életben maradjon, (Második Törvénykönyv 19, 5)
A vének erre hívassák maguk elé, s vonják kérdõre. Ha megjelenik és kijelenti: "Nem akarom feleségül venni", (Második Törvénykönyv 25, 8)
Te pedig mondd az Úr, a te Istened színe elõtt: "Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, s ott élt idegenként; kevesen követték, mégis nagy, erõs és népes néppé vált. (Második Törvénykönyv 26, 5)
Ami rejtve van, az az Úr, a mi Istenünk ügye; de a kinyilatkoztatott dolgok ránk s gyermekeinkre tartoznak mindörökre, hogy e törvények minden szavát megtartsuk. (Második Törvénykönyv 29, 28)
Enyém a bosszúállás és a jutalmazás, Arra az idõre, mikor meginog lábuk. Mert közel van pusztulásuk napja, Sorsuk hamarosan utoléri õket. (Második Törvénykönyv 32, 35)
