Mosaico decorativo

Löydetty 705 Tulokset: David Root

  • Dávid Áron fiait és a levitákat is odarendelte: (Krónikák I. könyve 15, 4)

  • Dávid odahívatta Cádok és Ebjatár papot, valamint a levitákat, Urielt, Azaját, Joelt, Semaját, Elielt és Aminadabot. (Krónikák I. könyve 15, 11)

  • Dávid megparancsolta a leviták vezetõinek, hogy állítsák sorba testvéreiket, az énekeseket - hangszerekkel, hárfákkal, citerákkal és cintányérokkal fölszerelve -, és hallassanak örömrivalgást. (Krónikák I. könyve 15, 16)

  • Dávid bisszuspalástot viselt, s táncot lejtett; ugyanígy tettek a leviták is, akik a ládát vitték, valamint az énekesek és Kenanja, aki az átvitelt irányította. Dávid vászonefodot viselt. (Krónikák I. könyve 15, 27)

  • Amikor az Úr szövetségének ládája Dávid városába érkezett, Michal, Saul lánya kinézett az ablakon. Meglátta Dávid királyt, amint táncolt s ujjongott, s megvetette érte szívében. (Krónikák I. könyve 15, 29)

  • Az Isten ládáját bevitték és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid emelt neki. Azután égõáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be Istennek. (Krónikák I. könyve 16, 1)

  • Amikor Dávid befejezte az égõ- és közösségi áldozat bemutatását, megáldotta a népet az Úr nevében. (Krónikák I. könyve 16, 2)

  • Dávid levitákat állított a láda elé mint szolgálattevõket, hogy az Urat, Izrael Istenét áldják, magasztalják és dicsõítsék: (Krónikák I. könyve 16, 4)

  • Azon a napon Dávid elsõnek magasztalta az Urat, s ezt a dicsõítõ éneket adta át Aszafnak és testvéreinek: (Krónikák I. könyve 16, 7)

  • Dávid otthagyta Aszafot és testvéreit az Úr szövetségének ládája elõtt, hogy állandó szolgálatot teljesítsenek a láda elõtt a napi szertartásnak megfelelõen, (Krónikák I. könyve 16, 37)

  • Azután a nép hazatért, ki-ki a maga házába. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét. (Krónikák I. könyve 16, 43)

  • Amikor Dávid már a házában lakott, így szólt Nátán prófétához: "Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van." (Krónikák I. könyve 17, 1)


“Procuremos servir ao Senhor com todo o coração e com toda a vontade. Ele nos dará sempre mais do que merecemos.” São Padre Pio de Pietrelcina