Löydetty 705 Tulokset: David Root
Dávid úgy tett, amint az Úr megparancsolta neki, s legyõzte a filiszteusokat Gibeontól egészen Gézerig. (Sámuel II. könyve 5, 25)
Dávid összegyûjtötte Izraelbõl a legjavát, harmincezer férfit, (Sámuel II. könyve 6, 1)
aztán elindult Dávid, és az egész vele tartó sereggel a júdeai Baalába vonult, hogy elhozza onnan Isten ládáját, amely a Seregek Urának nevét viseli, aki a kerubok fölött trónol. (Sámuel II. könyve 6, 2)
Dávid és Izrael egész háza teljes lendülettel táncoltak az Úr elõtt, s énekeltek citera, hárfa, dob, csengettyû és cintányér kíséretében. (Sámuel II. könyve 6, 5)
Dávid nagyon megütõdött rajta, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért hívják azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának. (Sámuel II. könyve 6, 8)
Ezért Dávid nem akarta, hogy hozzá, Dávid városába vigyék az Úr ládáját, hanem a Gátból való Obed-Edom házába vitette. (Sámuel II. könyve 6, 10)
Amikor aztán hírül vitték Dávid királynak: "Az Úr megáldotta Obed-Edom egész házanépét és mindenét, amije csak van az Isten ládájáért", akkor Dávid elment, és Obed-Edom házából nagy örömmel Dávid városába vitte Isten ládáját. (Sámuel II. könyve 6, 12)
S táncolt is Dávid - teljes erejébõl - az Úr elõtt, közben egy vászon efod övezte. (Sámuel II. könyve 6, 14)
Így vitte fel Dávid és Izrael háza ujjongás és harsonaszó kíséretében az Úr ládáját. (Sámuel II. könyve 6, 15)
Amikor azonban az Úr ládája bevonult Dávid városába, történt, hogy Saul lánya, Michal kinézett az ablakon. Amikor meglátta, hogy Dávid király ugrál és forog az Úr elõtt, szívében megvetette. (Sámuel II. könyve 6, 16)
Az Úr ládáját bevitték, és a sátorban arra a helyre állították, amelyet Dávid kijelölt neki. Akkor Dávid égõáldozatot és közösségi áldozatot mutatott be az Úr elõtt, (Sámuel II. könyve 6, 17)
Amikor Dávid hazatért, hogy családját is megáldja, Saul lánya, Michal, Dávid elé lépett, s azt mondta: "Milyen tiszteletre méltó módon viselkedett ma Izrael királya, amikor szolgái szolgálóinak szeme láttára levetkõzött, ahogy csak a csõcselékbõl szokott valaki levetkõzni!" (Sámuel II. könyve 6, 20)
