Mosaico decorativo

Löydetty 753 Tulokset: David átkozott

  • Ezután Dávid Hadad-Ezert verte meg, Rechob fiát, Coba királyát, mert hadba szállt, hogy helyreállítsa uralmát a folyamnál. (Sámuel II. könyve 8, 3)

  • Dávid elvett tõle ezerhétszáz lovast és húszezer gyalogost. Ezenkívül Dávid az összes harci szekérbe való lovat is agyonütötte, csak százat hagyott meg belõlük. (Sámuel II. könyve 8, 4)

  • Amikor pedig Coba királyának, Hadad-Ezernek segítségére siettek Damaszkuszból az arámok, Dávid az arámok közül is megölt huszonkétezer embert. (Sámuel II. könyve 8, 5)

  • Aztán helytartókat rendelt Dávid a damaszkuszi arámok fölé. Az arámok Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek neki. Ahova csak ment, az Úr mindenütt gyõzelmet adott Dávidnak. (Sámuel II. könyve 8, 6)

  • S Dávid azokat az aranypajzsokat is zsákmányul ejtette, amelyeket Hadad-Ezer szolgái viseltek, és Jeruzsálembe vitte õket. (Sámuel II. könyve 8, 7)

  • Tebachból és Berotaiból, Hadad-Ezer városaiból szintén rengeteg bronzot elvitt Dávid király. (Sámuel II. könyve 8, 8)

  • Amikor Hamat királya, Tou hírét vette, hogy Dávid király Hadad-Ezer egész seregét legyõzte, (Sámuel II. könyve 8, 9)

  • Tou elküldte a fiát, Hadorámot Dávid királyhoz, hogy üdvözölje és szerencsét kívánjon neki, amiért harcba szállt Hadad-Ezerrel és legyõzte. Hadad-Ezer ugyanis Tou ellensége volt. Hadorám ezüst-, arany- és bronzedényeket vitt magával. (Sámuel II. könyve 8, 10)

  • Ezeket Dávid király az Úrnak szentelte azzal az arannyal-ezüsttel egyetemben, amelyet abból, amit a leigázott népektõl, (Sámuel II. könyve 8, 11)

  • Dávid hírnevet szerzett magának. Amikor hazatért, a Só-völgyben legyõzte Edomot, tizennyolcezer férfit. (Sámuel II. könyve 8, 13)

  • Aztán helytartókat rendelt oda, úgyhogy egész Edom Dávid alattvalója lett. Bárhova ment Dávid, az Úr mindenütt gyõzelmet adott neki. (Sámuel II. könyve 8, 14)

  • Dávid egész Izrael fölött uralkodott, Dávid törvényt ült és igazságot szolgáltatott egész népének. (Sámuel II. könyve 8, 15)


"Não queremos aceitar o fato de que o sofrimento é necessário para nossa alma." São Padre Pio de Pietrelcina