Löydetty 129 Tulokset: Cél

• Gúnynak céltáblája barátai elõtt, ki az Istent hívja, hogy feleljen neki? A jámbort és igazt gúnydallal csúfolják. (Jób könyve 12, 4)

• Hogyha már elõre kimérted napjait, hónapjai számát meghatároztad, s kijelölted célját, amit túl nem léphet, (Jób könyve 14, 5)

• Boldogan éltem, s akkor darabokra tört, megfogta nyakamat és összezúzott, aztán céltáblának tett ki maga elé. (Jób könyve 16, 12)

• Valóban, gúnyolódók céltáblája lettem, s azt kell egyre néznem, hogyan civakodnak. (Jób könyve 17, 2)

• Hogyha elkerüli a vasfegyvereket, akkor egy acélból való íj döfi át. (Jób könyve 20, 24)

• te feszítetted ki vele az ég sátrát, feszesre, mint a tükör, amely acélból készült? (Jób könyve 37, 18)

• Ki merné felnyitni felsõ ruházatát, és ki hatolhat be kettõs páncéljába? (Jób könyve 41, 5)

• ha meg nem tér az ember. Bárhogy élezi kardját az ellenség, bárhogy feszíti íját és céloz: (Zsoltárok könyve 7, 13)

• Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta. (Zsoltárok könyve 18, 35)

• Káromló szavuk még az eget is célba veszi, nyelvük arcátlanul sérteget a földön. (Zsoltárok könyve 73, 9)

• Hírt szerzett népének messze földön. A páncélt óriásként viselte, felöltötte fegyverzetét, úgy szállt harcba, oltalmazva kardjával a tábort. (Makkabeusok I. könyve 3, 3)

• Különösen a templom nagyon gazdag: ott vannak azok az aranyvértek és -páncélok és fegyverek, amelyeket Fülöpnek a fia, Sándor macedóniai király otthagyott, amikor a görögök elsõ királyaként uralkodott. (Makkabeusok I. könyve 6, 2)