Löydetty 4357 Tulokset: Ana

  • A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az elsõ nap. (Teremtés könyve 1, 5)

  • A föld zöldellõ növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelõen. Isten látta, hogy ez jó. (Teremtés könyve 1, 12)

  • Isten az égboltra helyezte õket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött, (Teremtés könyve 1, 17)

  • Isten megáldotta õket és így szólt: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön." (Teremtés könyve 1, 22)

  • Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Õk uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog." (Teremtés könyve 1, 26)

  • És az Úristen a földbõl mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. (Teremtés könyve 2, 9)

  • Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mezõ minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítõtársat, aki hasonló lett volna hozzá. (Teremtés könyve 2, 20)

  • A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: "Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?" (Teremtés könyve 3, 1)

  • Az ember Évának nevezte feleségét, mert õ lett minden élõ anyja. (Teremtés könyve 3, 20)

  • Testvérét Jubalnak hívták, õ lett az õsatyja azoknak, akik gitáron és fuvolán játszanak. (Teremtés könyve 4, 21)

  • Minden élõlénybõl, minden testbõl vigyél kettõt a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak, egy hímet és egy nõstényt. (Teremtés könyve 6, 19)

  • A madarak minden fajtájából, az állatok minden fajtájából kettõt-kettõt vigyél be, hogy életben maradjanak. (Teremtés könyve 6, 20)


“Se precisamos ter paciência para suportar os defeitos dos outros, quanto mais ainda precisamos para tolerar nossos próprios defeitos!” São Padre Pio de Pietrelcina