Löydetty 1057 Tulokset: Amelyet Istennek
Tartsd szemmel a földet, amelyet learatnak és haladj a nyomukban. Megparancsoltam szolgáimnak, hogy ne háborgassanak. S ha megszomjazol, menj oda a korsóhoz és igyál abból, amit a szolgáim telemertek." (Rut könyve 2, 9)
"Elbeszélték nekem - válaszolta Boász -, mi mindent tettél anyósodért férjed halála után: elhagytad apádat, anyádat, szülõföldedet és eljöttél egy néphez, amelyet azelõtt soha nem ismertél, sem tegnap, sem tegnapelõtt. (Rut könyve 2, 11)
Aztán azt mondta: "Add ide a kendõt, amelyet magadra vetettél és tartsd ide!" Odatartotta, s beletett neki hat mérõ árpát és feladta a vállára. Így tért vissza a városba. (Rut könyve 3, 15)
Éli így felelt rá: "Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél." (Sámuel I. könyve 1, 17)
Miért tapostátok lábbal az általam rendelt véres és ételáldozatot? Miért tartod többre a fiaidat, mint engem, hogy eltulajdonítjátok minden áldozatból, amelyet népem, Izrael bemutat színem elõtt, a legjobb részeket? (Sámuel I. könyve 2, 29)
Jaj nekünk! Ki szabadít ki minket ennek a hatalmas Istennek a kezébõl? Ez az az Isten, aki az egyiptomiakat mindenféle csapással sújtotta a pusztában. (Sámuel I. könyve 4, 8)
Bet-Semes lakói föltették a kérdést: "Ki méltó rá, hogy az Úrnak, a szent Istennek színe elõtt álljon? Kihez menjen tovább tõlünk?" (Sámuel I. könyve 6, 20)
De az így felelt: "Ott a városban él Istennek egy embere, tekintélyes ember, amit csak mond, az mind valóra válik. Menjünk el hozzá, hátha útbaigazít abban a dologban, amelyben járunk." (Sámuel I. könyve 9, 6)
Hét napig várt, addig az idõpontig, amelyet Sámuel meghatározott. De Sámuel nem érkezett meg Gilgalba, s népe magára hagyta Sault, szétszéledt. (Sámuel I. könyve 13, 8)
Erre Sámuel ezt mondta Saulnak: "Ostobaságot csináltál! Ha teljesítetted volna az Úrnak, Istenednek parancsát, amelyet adott neked, az Úr is fenntartotta volna uralmadat Izrael fölött örök idõkre. (Sámuel I. könyve 13, 13)
Ez volt az elsõ vérfürdõ, amelyet Jonatán és fegyverhordozója rendezett, mintegy húsz ember... (Sámuel I. könyve 14, 14)
Csak Jonatán nem hallotta, hogy atyja milyen esküre kötelezte a népet. Kinyújtotta hát botja végét, amelyet a kezében tartott, és belemártotta a lépesmézbe és a szájához emelte. A szeme nyomban felragyogott. (Sámuel I. könyve 14, 27)