Löydetty 39 Tulokset: Alvilág

• Haragomban lángra lobban a tûz, Elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, Megemészti a hegyek alapját. (Második Törvénykönyv 32, 22)

• Körülöttem az alvilág kötelékei, elõttem a halál bilincsei. (Sámuel II. könyve 22, 6)

• Minden idõben magasztald Istent, az Urat, és tõle kérd, hogy az egyenes úton járhass, s hogy útjaid és szándékaid jó véget érjenek. Egy népnek sem adatott meg a bölcsesség, hanem az Úr ad minden jót. Akit akar, azt fölemeli, akit akar, azt megalázza egészen az alvilág fenekéig. Édes fiam, ne feledd el tanácsaimat, ne vesszenek ki szívedbõl! (Tóbiás könyve 4, 19)

• "Áldott legyen az élõ Isten, mert uralma örökké tart. Mert büntet és kegyelmez, letaszít az alvilág mélységeibe, s felhoz a pusztulás helyérõl - senki sem szabadulhat a kezébõl. (Tóbiás könyve 13, 2)

• Mint felhõ, tovaszáll, eltûnik a távolban, nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt. (Jób könyve 7, 9)

• Ó, bár elrejtenél az alvilág ölében, elbújtatnál, míg haragod elül, adnál nekem idõt, aztán gondolnál rám! (Jób könyve 14, 13)

• Elõtte az alvilág mezítelen fekszik, nincsen eltakarva. (Jób könyve 26, 6)

• Maga az alvilág és a halál is vallja: mi csak hallomásból tudunk róla. (Jób könyve 28, 22)

• Mutatták már neked a halál kapuit, s láttad-e már az alvilág kapusát? (Jób könyve 38, 17)

• az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak. (Zsoltárok könyve 18, 6)

• De az én lelkemet Isten kimenti az alvilág karmaiból, és magához vesz. (Zsoltárok könyve 49, 16)

• Hol van egy élõ is, aki nem lát halált, aki az alvilág markától megmenthetné lelkét? (Zsoltárok könyve 89, 49)