Löydetty 5395 Tulokset: Aki
Sõt inkább felfuvalkodtál az ég Ura ellen, az õ házának edényei vannak elõtted, és azokból ittátok a bort, te és fõembereid, feleségeid és mellékfeleségeid. Dicsérted az ezüst-, arany-, réz-, vas-, fa- és kõisteneket, jóllehet azok nem látnak, nem hallanak, és semmit sem értenek. Azt az Istent ellenben, akinek kezében van az életed és egész sorsod, nem dicsõítetted. (Dániel könyve 5, 23)
Országod fõfelügyelõi és satrapái, tanácsosai és vezérei megállapodtak abban, hogy királyi határozatot kellene kibocsátani, és szigorú tilalmat elrendelni, hogy aki harminc napon belül rajtad kívül, ó király, bárki máshoz fordul, akár istenhez, akár emberhez valamely kéréssel, azt az oroszlánok barlangjába kell vetni. (Dániel könyve 6, 8)
Erre elmentek, és kérdést intéztek a királyhoz a királyi tilalom ügyében: "Király, nemde rendeletet adtál ki, hogy aki harminc napon belül rajtad kívül, ó király, bárki máshoz fordul, akár istenhez, akár emberhez valamely kéréssel, azt az oroszlánok barlangjába kell vetni?" A király azt felelte nekik: "Valóban így van a médek és a perzsák soha meg nem változtatható törvénye szerint." (Dániel könyve 6, 13)
Erre azt mondták a királynak: "Dániel, aki Júda foglyai közül való, nem törõdik veled és tilalmaddal, amelyet kiadtál. Naponta három ízben elvégzi imádságát." (Dániel könyve 6, 14)
Erre a király kiadta a parancsot, Dánielt elõvezették és az oroszlánok barlangjába vetették. A király azt mondta Dánielnek: "A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, meg fog menteni." (Dániel könyve 6, 17)
Amint a barlanghoz közeledett, panaszos szóval Dánielt emlegette. Ezt mondta a király Dánielnek: "Dániel, az élõ Isten szolgája! A te Istened, akit te állhatatosan tiszteltél, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?" (Dániel könyve 6, 21)
A király parancsára elõvezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták. Aztán gyermekeikkel és feleségeikkel együtt az oroszlánok barlangjába vetették õket. Még a mélyére sem értek, az oroszlánok máris nekik estek és minden csontjukat összetörték. (Dániel könyve 6, 25)
Rendeletet bocsátottam ki, hogy birodalmam egész területén rettegjétek és féljétek Dániel Istenét. Mert õ az élõ Isten, aki örökké megmarad. Királyságának nem lesz vége, és uralma örökké tart. (Dániel könyve 6, 27)
Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhõin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Õsöreghez ért, színe elé vezették. (Dániel könyve 7, 13)
"Ez a négy hatalmas vadállat négy király, aki hatalomra jut a földön. (Dániel könyve 7, 17)
Akkor fölfigyeltem egy szent szavára. Egy másik szent meg azt kérdezte attól, aki beszélt: "Mennyi ideig tart, amit láttunk: a mindennapi áldozat, a pusztító bûn, a szentély és a sereg lábbal tiprása?" (Dániel könyve 8, 13)
Én, Dániel, napokon keresztül betegen feküdtem, de aztán fölkeltem, és továbbra is elláttam feladataimat a király szolgálatában. A látomásról azonban hallgattam, mert nem volt, aki felvilágosítást tudott volna adni. (Dániel könyve 8, 27)
