Löydetty 5395 Tulokset: Aki
Ekkor Kárea fia, Jochanan és a sereg többi fõtisztje, aki még a környéken tartózkodott, elmentek Gedaljához Micpába, (Jeremiás könyve 40, 13)
Netanja fia, Jismael felállt tíz emberével, és karddal rátámadt Gedaljára, Safan fiának, Achikámnak a fiára, s megölték azt a férfit, akit Babilon királya kormányzóul rendelt az ország fölé. (Jeremiás könyve 41, 2)
Ugyanígy megölte Jismael azokat a júdaiakat is mind, akik Gedaljával voltak a lakomán, a jelen levõ káldeus harcosokkal egyetemben. (Jeremiás könyve 41, 3)
Akadt köztük tíz férfi, akik így szóltak Jismaelhez: "Ne ölj meg bennünket, mert készleteink vannak búzából, árpából, olajból és mézbõl, jól elrejtve a mezõn." Erre megkímélte õket, és nem ölte meg úgy, mint testvéreiket. (Jeremiás könyve 41, 8)
Majd elhurcolta Jismael a Micpában visszamaradt nép maradékát, meg a királyi családból való nõket, akiket Nebuzaradán, a testõrök parancsnoka Achikám fiának, Gedaljának a gondjaira bízott. Ezeket fogságában tartva Netanja fia, Jismael jó korán elindult, hogy átmenjen az ammonitákhoz. (Jeremiás könyve 41, 10)
Azok, akiket Jismael elhurcolt Micpából, mind visszafordultak, és Jochananhoz, Kárea fiához csatlakoztak. (Jeremiás könyve 41, 14)
Akkor Jochanan, Kárea fia, és a vele tartó tisztek összegyûjtötték a népnek azt a maradékát, amelyet Jismael, Netanja fia hurcolt el Micpából, azután, hogy megölték Achikám fiát, Gedalját, tehát azokat a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket meg udvari szolgákat, akiket (Jochanan) visszahozott Gibeonból. (Jeremiás könyve 41, 16)
a káldeusok miatt. Féltek ugyanis tõlük, mert Netanja fia, Jismael megölte Gedalját, Achikám fiát, akit Babilon királya az ország kormányzójává rendelt. (Jeremiás könyve 41, 18)
Jeremiás prófétához, és így szóltak hozzá: "Hallgasd meg alázatos kérésünket! És imádkozz az Úrhoz, a te Istenedhez ezért az egész maradékért. Hiszen oly kevesen maradtunk, akik egykor sokan voltunk, amint saját szemeddel láthatod. (Jeremiás könyve 42, 2)
Akár tetszik majd nekünk, akár nem, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, akihez most küldünk, hogy járj közben értünk. Mert ha hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, biztosan jó dolgunk lesz." (Jeremiás könyve 42, 6)
Aztán így szólt hozzájuk: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene, akihez elküldtetek, hogy könyörgésteket eléje tárjam: (Jeremiás könyve 42, 9)
Azok tehát, akik Egyiptomba szándékoznak menni, hogy ott telepedjenek meg, mind kard által, éhínségben és dögvészben halnak meg; senki sem marad meg közülük, és egy sem kerüli el a veszedelmet, amelyet rájuk hozok. (Jeremiás könyve 42, 17)
