Löydetty 14985 Tulokset: őr
Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékrõl nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre." (Kivonulás könyve 12, 14)
Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mivel ezeken a napokon vezettem ki csoportjaitokat Egyiptom földjérõl. Tartsátok meg ezt a napot nemzedékrõl nemzedékre: örök törvény ez. (Kivonulás könyve 12, 17)
Ha az Úr átvonul, hogy lesújtson Egyiptomra, és látja a vért a szemöldökfán meg a két ajtófélfán, akkor az Úr elhalad ajtótok elõtt, s a pusztítót nem engedi belépni házatokba, hogy a csapást rátok hozza. (Kivonulás könyve 12, 23)
Ezt az elõírást tekintsétek törvénynek, amely minden idõben vonatkozik rád és gyermekeidre. (Kivonulás könyve 12, 24)
Ezt a szokást akkor is tartsátok meg, ha majd bejuttok arra a földre, amelyet az Úr nektek ad. (Kivonulás könyve 12, 25)
akkor így feleljetek: Ez a húsvéti áldozat az Úrnak, aki Egyiptomban elhaladt Izrael fiainak háza mellett, amikor lesújtott az egyiptomiakra, és a mi házainkat megkímélte." Erre a nép meghajolt és leborult. (Kivonulás könyve 12, 27)
Éjfélkor az Úr lesújtott minden elsõszülöttre Egyiptom földjén: a fáraó elsõszülöttjére, akinek trónján kellett volna ülnie, s a börtönben levõ fogoly elsõszülöttére, valamint minden állat elsõszülöttére. (Kivonulás könyve 12, 29)
A fáraó éjjel fölkelt, hasonlóképpen a szolgái és minden egyiptomi. Nagy sírás tört ki Egyiptomban, mert nem akadt ház, amelyben halott ne feküdt volna. (Kivonulás könyve 12, 30)
Az egyiptomiak szintén sürgették a népet, hogy gyorsan távozzék az országból. Ezt mondták ugyanis: "még mindannyian meg találunk halni". (Kivonulás könyve 12, 33)
Éppen azon a napon vonult ki Egyiptomból az Úr egész serege, amikor letelt a 430 esztendõ. (Kivonulás könyve 12, 41)
De a pénzen vásárolt rabszolga ehet, ha elõbb körülmetéled. (Kivonulás könyve 12, 44)
Ugyanabban a házban kell elfogyasztani, húsából nem vihetsz ki semmit a házon kívülre. Csontot nem törhettek össze benne. (Kivonulás könyve 12, 46)
