Löydetty 14985 Tulokset: őr
A történtek után hírül vitték Józsefnek: "Nézd, atyád beteg." Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot. (Teremtés könyve 48, 1)
Mikor Jákobnak jelentették: "Íme, a fiad, József jön hozzád" -, összeszedte erejét és felült ágyában. (Teremtés könyve 48, 2)
Megáldott és így szólt: Nézd, termékennyé teszlek, megsokasítlak és népek sokaságává teszlek. Ezt a földet utánad örök idõkre birtokul adom utódaidnak. (Teremtés könyve 48, 4)
Azok a gyermekek azonban, akik késõbb születtek, legyenek a tieid. Õket örökségükben nevezzék (két) testvérük nevérõl. (Teremtés könyve 48, 6)
Amikor Paddanból eljöttem, útközben Kánaán földjén meghalt Ráchel, az anyád, kis távolságra Efratától. Ott temettem el õt az Efratába vezetõ út mellett." (Teremtés könyve 48, 7)
Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: "Kik ezek?" (Teremtés könyve 48, 8)
Izrael szeme homályos volt az öregségtõl és nem látott jól. Amikor odavitte õket, megcsókolta és megölelte, (Teremtés könyve 48, 10)
Erre József elhúzta õket a térdétõl, és arccal a földre borult. (Teremtés könyve 48, 12)
"Isten, akinek színe elõtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, az angyal, aki kivezetett minden szükségembõl, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön." (Teremtés könyve 48, 16)
Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejérõl és Manassze fejére helyezze. (Teremtés könyve 48, 17)
Így áldotta meg õket azon a napon, közben ezt mondta: "Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz." Így Efraimot Manassze elé helyezte. (Teremtés könyve 48, 20)
Neked adok egy részt, testvéreiden felül, amit az amoritáktól karddal és íjjal szereztem meg." (Teremtés könyve 48, 22)