Löydetty 14985 Tulokset: őr
Ha azonban a sógor nem akarja elvenni sógornõjét, a sógornõ menjen a város kapujához a vének elé, s adja elõ: "Sógorom vonakodik testvére nevét fenntartani Izraelben, nem akarja velem szemben teljesíteni sógori kötelességét." (Második Törvénykönyv 25, 7)
A vének erre hívassák maguk elé, s vonják kérdõre. Ha megjelenik és kijelenti: "Nem akarom feleségül venni", (Második Törvénykönyv 25, 8)
a sógornõ a vének jelenlétében lépjen oda, vegye le a saruját és köpje szembe e szavak kíséretében: "Ez történjék mindenkivel, aki nem akarja testvére házát fölépíteni." (Második Törvénykönyv 25, 9)
és megragadja annak szeméremtestét, könyörtelenül vágd le a kezét. (Második Törvénykönyv 25, 12)
Emlékezz vissza, mit tettek veled útközben az amalekiták, amikor Egyiptomból kivonultál. (Második Törvénykönyv 25, 17)
Istent nem félve hátba támadtak az úton, amikor fáradt és kimerült voltál, s elszakították tõled a hátul sántikálókat. (Második Törvénykönyv 25, 18)
Ha az Úr, a te Istened nyugtot ad majd minden ellenségtõl körülötted azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, Amaleknek még az emlékét is töröld el a földön. Ne feledd el! (Második Törvénykönyv 25, 19)
Ha arra a földre érkezel, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, elfoglalod és letelepedsz rajta, mindenbõl, amit azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, betakarítasz, (Második Törvénykönyv 26, 1)
Menj oda a paphoz, aki akkor épp ellátja a szolgálatot, s mondd neki: "Kijelentem ma az Úrnak, az én Istenemnek, hogy megérkeztem arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért atyáinknak!" (Második Törvénykönyv 26, 3)
Te pedig mondd az Úr, a te Istened színe elõtt: "Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, s ott élt idegenként; kevesen követték, mégis nagy, erõs és népes néppé vált. (Második Törvénykönyv 26, 5)
Amikor aztán az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak és kemény szolgaságba vetettek minket, (Második Törvénykönyv 26, 6)
akkor az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s az Úr meghallgatta könyörgésünket, meglátta nyomorúságunkat, elnyomatásunkat és szorongatottságunkat. (Második Törvénykönyv 26, 7)
