Löydetty 14985 Tulokset: őr
hiszen az evangéliumot nemcsak szóval hirdettük közöttetek, hanem erõvel, Szentlélekkel és mély meggyõzõdéssel is. Ti éppúgy tudjátok, mint mi, hogy - érdeketekben - hogyan viselkedtünk körötökben. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 1, 5)
S ti az Úr és a mi követõink lettetek. A tanítást a sok nehézség ellenére is a Szentlélek örömével fogadtátok, (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 1, 6)
Az emberek maguktól beszélnek róla, hogyan fogadtatok minket, hogyan fordultatok a bálványoktól az Istenhez, hogy az élõ és igaz Istennek szolgáljatok, (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 1, 9)
Emberi elismerésre nem törekedtünk, sem a tiétekre, sem a másokéra. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 6)
Bár mint Krisztus apostolai követelményekkel állhattunk volna elõ, mégis olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekeit dajkáló anya. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 7)
Tanúk vagytok rá, ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és feddhetetlenül éltünk köztetek, amikor hívõk lettetek. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 10)
intettünk, buzdítottunk és kértünk benneteket, éljetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki meghívott titeket dicsõséges országába. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 12)
Szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor az Isten szavát hallottátok tõlünk, nem úgy fogtátok fel, mint emberi tanítást, hanem mint az Isten szavát, ahogy valóban az is. Bennetek is hatékonynak bizonyul, akik hittetek. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 13)
Akadályoznak bennünket, hogy a pogányoknak ne hirdessük az evangéliumot az üdvösségükre. Így betelik egyszer s mindenkorra bûneik mértéke, s már rajtuk is az Isten haragja, végérvényesen. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 16)
Testvérek, mi egy idõre elszakadtunk tõletek, de csak térben, a szívünkben nem. Sõt, egyre jobban vágyunk rá, hogy viszontlássunk benneteket. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 17)
Hiszen ki volna reményünk, örömünk és dicsekvésünk tárgya Urunk, Jézus Krisztus elõtt, eljövetele napján, ha nem ti? (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 19)
Igen, ti vagytok dicsõségünk és örömünk. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 20)
