Löydetty 5569 Tulokset: út
Mózes ezután így szólt az Úrhoz: "De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelõtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú." (Kivonulás könyve 4, 10)
Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: "Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked. (Kivonulás könyve 4, 14)
Én ezt a parancsot adom neked: bocsásd el fiamat, hogy áldozatot mutasson be nekem. Mivel te nem akarod elengedni, azért megölöm elsõszülött fiadat." (Kivonulás könyve 4, 23)
Útközben egy éjszakai szálláson az Úr eléje állt és meg akarta ölni. (Kivonulás könyve 4, 24)
Mózes és Áron ezután elmentek és összegyûjtötték a véneket Izrael fiai közül. (Kivonulás könyve 4, 29)
Áron beszámolt mindenrõl, amit az Úr Mózesnek mondott. Õ meg a nép szeme láttára bemutatta a csodajeleket. (Kivonulás könyve 4, 30)
Ezután Mózes és Áron elmentek, és így szóltak a fáraóhoz: "Ezt üzeni Jahve, Izrael Istene: Engedd, hadd vonuljon ki népem, hogy a pusztában ünnepet rendezzen nekem." (Kivonulás könyve 5, 1)
Õk folytatták: "A héberek Istene meglátogatott minket. Ki kell mennünk háromnapi járásnyira a pusztába, hogy ott Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot mutassunk be. Különben pestissel vagy karddal sújt le ránk." (Kivonulás könyve 5, 3)
De továbbra is követeljétek meg tõlük a megállapított mennyiségû téglát. Semmit sem szabad belõle engedni. Lusták, azért kiabálnak, hogy el akarnak menni Istenüknek áldozatot bemutatni. (Kivonulás könyve 5, 8)
A munkafelügyelõk az írnokokkal együtt elmentek és így szóltak a néphez: "Ezt üzeni a fáraó: ezentúl nem adok nektek szalmát. (Kivonulás könyve 5, 10)
Járjatok utána és gyûjtsétek, ahol tudtok, de azért a teljesítményetek ne legyen kevesebb." (Kivonulás könyve 5, 11)
Azután ütlegelték azokat az izraelita munkavezetõket, akiket a fáraó tisztjei rendeltek ki, s ezt mondták nekik: "Miért nem csináltatok tegnap és ma ugyanannyi téglát, mint azelõtt?" (Kivonulás könyve 5, 14)
