Löydetty 4175 Tulokset: ív
Abban az idõben így szólnak majd ehhez a néphez és Jeruzsálemhez: Perzselõ szél fúj a kopár magaslatokról, a sivatag felõl, népem leányára; de nem azért, hogy megrostálja és megtisztítsa. (Jeremiás könyve 4, 11)
Tisztítsd meg szíved a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megszabadulj! Meddig adsz még helyet szívedben gonosz gondolataidnak? (Jeremiás könyve 4, 14)
Utaid s a tetteid okozták ezt neked. A gonoszságod miatt történt ez veled! Ó, milyen keserves! Kínja egészen a szívedig hatolt. (Jeremiás könyve 4, 18)
Jaj, a szívem! Ó, de fáj a szívem! Csupa gyötrelem a lelkem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert a kürt szavát hallom, a harci riadót. (Jeremiás könyve 4, 19)
Ennek a népnek lázadó és dacos a szíve; hûtlenné váltak, csak ez telt ki tõlük. (Jeremiás könyve 5, 23)
Még csak azt sem mondták szívükben: "Féljük az Urat, a mi Istenünket, aki megadja nekünk a korai és kései esõt a maga idejében, és biztosítja az aratáshoz az arra rendelt heteket." (Jeremiás könyve 5, 24)
Bizony, az én népem közt gonoszok is vannak, akik kivetik hálóikat. Mint a madarászok, tõrt vetnek, csakhogy emberekre vadásznak. (Jeremiás könyve 5, 26)
Térj hát észre, Jeruzsálem, nehogy végleg elforduljak tõled, és sivataggá tegyelek, lakatlan földdé. (Jeremiás könyve 6, 8)
"Elvetett ezüst" - így hívják majd õket, mert az Úr valóban elvetette õket. (Jeremiás könyve 6, 30)
Most tehát, mivel ilyesmit tettetek - mondja az Úr -, és bár fáradhatatlanul beszéltem nektek, de nem hallgattatok rám; szüntelenül hívtalak benneteket, de nem válaszoltatok, (Jeremiás könyve 7, 13)
De nem fogadtak szót, és nem figyeltek rám, hanem saját gonosz szívük szándékait követték; a hátukat fordították felém, nem az arcukat. (Jeremiás könyve 7, 24)
És ha ezt elmondod is nekik: nem fognak rád hallgatni; hívhatod õket, úgysem felelnek. (Jeremiás könyve 7, 27)