Löydetty 4175 Tulokset: ív
Azonkívül arra is gondolok, hogy a körülöttünk élõ és birodalmunkkal szomszédos uralkodók mennyire lesik a kedvezõ alkalmat és a fejleményeket. Ezért megtettem fiamat, Antiochuszt királynak, akit a hegyvidékre vezetett hadjárataim során közületek már igen soknak nem is egyszer a gondjaira bíztam és a figyelmébe ajánlottam. A mellékelt levelet neki írtam. (Makkabeusok II. könyve 9, 25)
Ezért a király hívei bevádolták Eupatornál. Mindenféle árulónak tekintették, mivel elhagyta Ciprus szigetét, amelyet Filometor bízott rá, és átpártolt Antiochusz Epifánészhez. Mivel magas tisztségét nem tudta tisztességgel betölteni, méreggel véget vetett életének. (Makkabeusok II. könyve 10, 13)
Amikor a Makkabeusnak jelentették az esetet, hívatta a nép vezetõit, és vádat emelt, hogy pénzen eladták testvéreiket: futni hagyták - az õ rovásukra - ellenségeiket. (Makkabeusok II. könyve 10, 21)
Azokat, akik árulóvá lettek, kivégeztette. Aztán azon nyomban elfoglalta mindkét bástyát. (Makkabeusok II. könyve 10, 22)
Közeledtekor Makkabeus hívei Istenhez imádkoztak, hamut szórtak a fejükre, csípõjükre meg vezeklõruhát öltöttek. (Makkabeusok II. könyve 10, 25)
Az ima befejeztével fegyvert ragadtak és kivonultak, meglehetõsen messze a várostól. Az ellenség közelében megálltak. (Makkabeusok II. könyve 10, 27)
Amikor felvirradt a hajnal, mindkét oldalon megindították a támadást. Egyikük - a bátorságon kívül - Istenbe vetett bizalmát tekintette a szerencse és a gyõzelem zálogának. Másikuknak a szenvedélyük volt vezérük a harcban. (Makkabeusok II. könyve 10, 28)
és nem sokkal azután összegyûjtött mintegy nyolcvanezer férfit, és az egész lovasságot is mozgósítva kivonult a zsidók ellen azzal a szándékkal, hogy a várost görög településsé változtatja, (Makkabeusok II. könyve 11, 2)
Amikor a Makkabeus és hívei meghallották, hogy Liziász ostrom alá vette az erõdöket, sírás és jajgatás közepette az Úrhoz folyamodtak az egész néppel egyetemben, hogy Izrael megmentésére küldje el jó angyalát. (Makkabeusok II. könyve 11, 6)
Aztán elsõként a Makkabeus ragadott fegyvert, s biztatta a többieket is, nézzenek szembe a veszélyekkel és legyenek testvéreik segítésére. Ezzel közösen kivonultak, bizakodó hangulatban. (Makkabeusok II. könyve 11, 7)
Csatarendben haladtak elõre, égi harcostársukkal, mivel megkönyörült rajtuk az Úr. (Makkabeusok II. könyve 11, 10)
Mivel atyánkat maguk közé szólították az istenek, azt kívánjuk, hogy birodalmunknak minden polgára zavartalanul a saját ügyeinek szentelhesse magát. (Makkabeusok II. könyve 11, 23)
