Löydetty 4175 Tulokset: ív
Szemem elhomályosult a nyomortól. Uram, mindennap téged hívlak, kitárom feléd a kezem. (Zsoltárok könyve 88, 10)
Haragod tüze átjárt, a fájdalmak semmivé tettek. (Zsoltárok könyve 88, 17)
Egykor látomásban beszéltél, s így szóltál szentjeidhez: "Egy erõsre tettem a koronát, fölemeltem, akit kiválasztottam a népbõl. (Zsoltárok könyve 89, 20)
Kiválasztottam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem, (Zsoltárok könyve 89, 21)
Valóban semmivé leszünk haragod elõtt, megzavarodunk neheztelésedtõl. (Zsoltárok könyve 90, 7)
Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére! (Zsoltárok könyve 90, 12)
Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hûsége a védõpajzsod. (Zsoltárok könyve 91, 4)
Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra. (Zsoltárok könyve 91, 9)
Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát, és fölkentél színtiszta olajjal. (Zsoltárok könyve 92, 11)
Mert az ítélet visszatér az igazságossághoz, és a tiszta szívûek mind követik majd. (Zsoltárok könyve 94, 15)
Ha a szívben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem. (Zsoltárok könyve 94, 19)
Bárcsak meghallanátok ma a szavát: "Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál, mint a pusztában Massza napján! (Zsoltárok könyve 95, 8)
