Löydetty 21490 Tulokset: ér

  • Többé nem zeng benned hárfa, ének, fuvola és harsona, nem él benned semmiféle mesterember, még malomzúgás sem hallatszik. (Jelenések könyve 18, 22)

  • Nem világít benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik benned többé võlegénynek és menyasszonynak hangja. Kereskedõid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet. (Jelenések könyve 18, 23)

  • Kezéhez tapad a próféták és a szentek vére, és mindenkié, akit csak megöltek a földön." (Jelenések könyve 18, 24)

  • mert igazak és igazságosak ítéletei! Elítélte a nagy kéjnõt, aki megrontotta a földet paráznaságával és megbosszulta rajta szolgái vérét, melyet keze ontott ki." (Jelenések könyve 19, 2)

  • Örüljünk, ujjongjunk és dicsõítsük, mert eljött a Bárány menyegzõjének napja. Menyasszonya felkészült. (Jelenések könyve 19, 7)

  • Megadatott neki, hogy ragyogó fehér patyolatba öltözzék." A patyolat a szentek igaz tetteit jelenti. (Jelenések könyve 19, 8)

  • Lába elé borultam, hogy imádjam, de õ így szólt: "Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd!" Mert Jézus tanúsága a prófétaság lelke. (Jelenések könyve 19, 10)

  • Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hûségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol. (Jelenések könyve 19, 11)

  • Vértõl ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják. (Jelenések könyve 19, 13)

  • Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve. (Jelenések könyve 19, 14)

  • Láttam, hogy egy angyal áll a napban. Nagy szóval kiáltotta az égen repülõ madaraknak: "Gyertek, gyûljetek össze az Isten nagy lakomájára. (Jelenések könyve 19, 17)

  • Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, a bajnokok húsát, a lovak és lovasok húsát, minden szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát!" (Jelenések könyve 19, 18)


“Subamos sem nos cansarmos, sob a celeste vista do Salvador. Distanciemo-nos das afeições terrenas. Despojemo-nos do homem velho e vistamo-nos do homem novo. Aspiremos à felicidade que nos está reservada.” São Padre Pio de Pietrelcina