Löydetty 8513 Tulokset: Úr
Elbeszélheted majd gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek, hogy mit tettem az egyiptomiakkal, milyen csodákat vittem végbe közöttük, így megtudhatjátok, hogy én vagyok az Úr." (Kivonulás könyve 10, 2)
Mózes és Áron tehát elmentek a fáraóhoz és közölték vele: "Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: meddig húzódozol még attól, hogy engedelmeskedj nekem? Bocsásd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. (Kivonulás könyve 10, 3)
Mózes így válaszolt: "Gyermekeinkkel és öregjeinkkel, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és szarvasmarháinkkal együtt akarunk kivonulni, mivel ez az Úr ünnepe számunkra." (Kivonulás könyve 10, 9)
Erre ezt mondta: "Úgy legyen veletek az Úr, ahogy gyermekeitekkel együtt elbocsátlak benneteket! Ismerjétek be gonosz szándékotokat. (Kivonulás könyve 10, 10)
Abból ugyan nem lesz semmi. Ti, férfiak elmehettek és áldozhattok az Úrnak, hiszen ez volt a kívánságotok." Legott elkergették õket a fáraó elõl. (Kivonulás könyve 10, 11)
De az Úr így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki a kezed Egyiptom fölött, hogy sáskák árasszák el Egyiptomot, és felfaljanak minden növényt a mezõn, mindent, amit a jégesõ meghagyott." (Kivonulás könyve 10, 12)
Mózes kinyújtotta botját Egyiptom fölé, erre az Úr egész nap és egész éjjel tartó keleti szelet támasztott a vidék felett. Reggelre a keleti szél elhozta a sáskákat. (Kivonulás könyve 10, 13)
Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, s így szólt: "Vétettem az Úr ellen, Istenetek ellen és ellenetek. (Kivonulás könyve 10, 16)
Bocsássátok meg még egyszer a bûnömet, s könyörögjetek értem az Úrhoz, Istenetekhez, hogy fordítsa el tõlem ezt a pusztító csapást." (Kivonulás könyve 10, 17)
Erre (Mózes) eljött a fáraótól és könyörgött az Úrhoz. (Kivonulás könyve 10, 18)
Az Úr erõs nyugati szelet támasztott, az magával vitte a sáskákat és besodorta a Sás-tengerbe. Egyetlen sáska sem maradt Egyiptom területén. (Kivonulás könyve 10, 19)
De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, úgyhogy az nem bocsátotta el Izrael fiait. (Kivonulás könyve 10, 20)
