Löydetty 1833 Tulokset: Õket
akivel az Isten házában bensõséges barátságra léptem. Eméssze meg õket a nyugtalanság, (Zsoltárok könyve 55, 15)
lepje meg õket a halál! Élve kerüljenek a sírba, mert ahol õk vannak, ott van a gonoszság házaikban! (Zsoltárok könyve 55, 16)
Isten engem meghallgat, õket megalázza: õ, aki örökké uralkodik; mivel nem térnek meg, s nem ismerik az istenfélelmet. (Zsoltárok könyve 55, 20)
Te pedig, Istenem, taszítsd le õket mind az örvény kútjába. A vérengzõ és csaló emberek éveik felét sem érik meg. De én, Uram, tebenned bízom. (Zsoltárok könyve 55, 24)
Mielõtt még tövist hajtanak, mint a tüskebozót, - zölden vagy száradtan - hordja el õket a haragos szél! (Zsoltárok könyve 58, 10)
mert te, Uram, Seregek Ura, te vagy Izrael Istene! Ébredj föl és fenyítsd meg mind a pogányokat, a hûtleneket, ne kíméld õket! (Zsoltárok könyve 59, 6)
De te, Uram, kineveted õket, csúffá teszel minden népséget. (Zsoltárok könyve 59, 9)
Pusztítsd el õket, Istenem, hogy népem ne feledje! Hatalmadban szórd szét és taposd el õket, Istenünk, védõpajzsunk! (Zsoltárok könyve 59, 12)
Pusztítsd el õket haragodban, veszítsd el õket végképp! Hadd legyen nyilvánvaló: Isten uralkodik Jákobban a föld határáig. (Zsoltárok könyve 59, 14)
Isten saját nyilaival találja el õket, és váratlanul üt sebet rajtuk. (Zsoltárok könyve 64, 8)
Nyelvük miatt veszíti el õket, s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket. (Zsoltárok könyve 64, 9)
ezért bûnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod õket. (Zsoltárok könyve 65, 4)