Löydetty 1833 Tulokset: Õket
Addig kaszabolták õket, míg nem maradt közülük senki, aki túlélte volna vagy elmenekülhetett. Ai királyát azonban élve fogták el és Józsuéhoz vitték. (Józsue könyve 8, 23)
Ezek a borostömlõk is egészen újak voltak, amikor megtöltöttük õket, s most szakadozottak. (Józsue könyve 9, 13)
De nem igázták le õket Izrael fiai, mivel a közösség elöljárói esküt tettek az Úrra, Izrael Istenére. De az egész közösség zúgolódott az elöljárók ellen emiatt. (Józsue könyve 9, 18)
Ezt tesszük velük: Életben hagyjuk õket, nehogy ránk hozzák a haragot az eskü miatt, amit tettünk nekik." (Józsue könyve 9, 20)
Józsue magához hívatta õket és így szólt hozzájuk: "Miért csaptatok be, azt állítva, hogy nagyon messze lakunk innen, mikor közöttünk éltek? (Józsue könyve 9, 22)
Így bánt velük: kimentette õket Izrael fiainak kezébõl, nem ölték meg õket. (Józsue könyve 9, 26)
Azon a napon a közösség szolgálatába állította õket mint favágókat és vízhordókat, s mind a mai napig az Úr oltára szolgálatára rendelte õket azon a helyen, amelyet majd kiválaszt. (Józsue könyve 9, 27)
Az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ne félj! Kezedbe adom õket. Senki sem lesz képes ellenállni neked." (Józsue könyve 10, 8)
Az Úr zavart támasztott köztük Izrael láttára, és súlyos csapást mért rájuk Gibeonnál. Sõt, Bet-Horon lejtõjének az irányában, egészen Azekáig és Makkedáig üldözte õket. (Józsue könyve 10, 10)
Ti azonban ne legyetek tétlen, vegyétek üldözõbe ellenségeiteket, vágjátok el az útjukat, ne engedjétek, hogy visszatérjenek városaikba, mert az Úr, a ti Istenetek kezetekbe adta õket." (Józsue könyve 10, 19)
Ezután Józsue és Izrael fiai teljes zavart keltettek köztük, egészen megsemmisítették õket, csak azok maradtak életben, akik eljutottak a megerõsített városokba. (Józsue könyve 10, 20)
Azután Józsue agyonütötte õket és felakasztatta öt fára - ott maradtak felakasztva egészen estig. (Józsue könyve 10, 26)