Löydetty 25068 Tulokset: És

• Ekkor Dávid bement, leült, az Úr elé, és így szólt: "Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam, hogy idáig vezettél? (Krónikák I. könyve 17, 16)

• De a te szemedben, Istenem, ez még kevés volt. Szolgád házának még a messze jövõre is adtál ígéretet. Akarod, hogy úgy nézzenek rám, mint az emberek csoportjára, akiket az Úr, az Isten fölemelt. (Krónikák I. könyve 17, 17)

• Uram, és szolgád, kutyád kedvéért végbevitted ezeket a nagy dolgokat. (Krónikák I. könyve 17, 19)

• Van-e még olyan nép a földön, mint Izrael népe, amelyhez lehajolt az Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, a nagyság és erõ dicsõségét szerezze meg neki azáltal, hogy Egyiptomból kiváltott néped elõl nemzeteket ûzzél el? (Krónikák I. könyve 17, 21)

• Népedet, Izraelt arra szemelted ki, hogy mindig a te néped legyen, és te, Uram az Istene lettél. (Krónikák I. könyve 17, 22)

• Nos, tehát Uram, legyen érvényes a szavad örökre, amellyel szolgádnak és házának ígéretet tettél. Tégy úgy, ahogy mondtad. (Krónikák I. könyve 17, 23)

• Ígéreted valósuljon meg, és a neved legyen nagy mindörökre, hogy elmondhassák: A Seregek Ura Izrael Istene, õ Izrael Istene. Szolgádnak, Dávidnak a háza szilárdan áll elõtted. (Krónikák I. könyve 17, 24)

• Te, Istenünk, tudattad szolgáddal, hogy házat építesz számára. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy imádkozzék hozzád. (Krónikák I. könyve 17, 25)

• Nos, tehát Uram, te Isten vagy, s te adtad szolgádnak ezt a dicsõséges ígéretet. (Krónikák I. könyve 17, 26)

• Jóságodban megáldottad szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon elõtted. Igen, Uram, te áldottad meg, és áldott marad örökre." (Krónikák I. könyve 17, 27)

• Ezek után történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat és leigázta õket. Gátot és leányvárosait elfoglalta a filiszteusoktól. (Krónikák I. könyve 18, 1)

• Moábot is legyõzte: a moábiták Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek. (Krónikák I. könyve 18, 2)