Löydetty 25068 Tulokset: És
Akkor így szólt Illéshez (az asszony): "Mi dolgom veled, Isten embere? Csak azért jöttél, hogy emlékezetembe idézd vétkeimet és megöld a fiamat?" (Királyok I. könyve 17, 18)
Õ azt felelte neki: "Add ide a fiadat!" Elvette ölébõl és fölvitte a fenti szobába, ahol lakott és lefektette ágyára. (Királyok I. könyve 17, 19)
Majd háromszor a fiúra borult és segítségül hívta az Urat: "Uram és Istenem, engedd, hogy visszatérjen a lélek ebbe a fiúba!" (Királyok I. könyve 17, 21)
S az Úr meghallgatta Illés könyörgését, a lélek visszatért a fiúba, úgyhogy újra életre kelt. (Királyok I. könyve 17, 22)
Akkor Illés fogta a fiút, levitte a fenti szobából a házba, átadta anyjának és azt mondta: "Nézd, él a fiad!" (Királyok I. könyve 17, 23)
Az asszony erre így szólt Illéshez: "Most már tudom, hogy csakugyan Isten embere vagy, s hogy az Úr szava igazság ajkadon." (Királyok I. könyve 17, 24)
Hosszú idõ elteltével, a harmadik esztendõben történt, hogy az Úr szólt Illéshez: "Menj, s jelenj meg Acháb színe elõtt, mert esõt hullatok a földre." (Királyok I. könyve 18, 1)
Illés tehát elment és megjelent Acháb színe elõtt. Az éhínség egyre nyomasztóbbá vált Szamariában. (Királyok I. könyve 18, 2)
Acháb ezért hívatta udvarmesterét, Obadjahut. Obadjahu buzgó követõje volt az Úrnak. (Királyok I. könyve 18, 3)
Amikor Izebel azon fáradozott, hogy kiirtsa az Úr prófétáit, Obadjahu oltalmába vett száz prófétát, elrejtette õket, ötvenével egy-egy barlangban, és étellel, itallal is ellátta õket. (Királyok I. könyve 18, 4)
Acháb így szólt Obadjahuhoz: "Gyere, keressünk fel minden forrást és patakot az országban, hátha találunk füvet és megmenthetjük a lovakat és öszvéreket; nem hagyhatunk az állatok közül egyet sem elpusztulni." (Királyok I. könyve 18, 5)
Amint Obadjahu rótta az utat, egyszer csak szembetalálkozott Illéssel. Mihelyt fölismerte, arcra borult elõtte és megszólította: "Te vagy az, uram, Illés?" (Királyok I. könyve 18, 7)
