Löydetty 25068 Tulokset: És
míg az Úr testvéreiteknek is meg nem adja a nyugalmat, mint nektek, s õk is birtokukba nem veszik a földet, amelyet az Úr, az õ Istenük ad nekik. Akkor visszatérhettek arra a földre, amely a tiétek, s amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl, napkelet felé." (Józsue könyve 1, 15)
Így válaszoltak Józsuénak: "Mindent megteszünk, amit parancsolsz, s elmegyünk mindenhova, ahová csak küldesz bennünket. (Józsue könyve 1, 16)
Egészen úgy hallgatunk rád, ahogyan Mózesre hallgattunk. Csak legyen veled az Úr, a te Istened, ahogy Mózessel vele volt! (Józsue könyve 1, 17)
Aki ellened szegül, s nem engedelmeskedik parancsaidnak, bármit parancsolsz is neki, az haljon meg. Te pedig légy erõs és kitartó!" (Józsue könyve 1, 18)
Józsue, Nun fia, Sittimbõl titokban két hírszerzõt küldött elõre ezzel a megbízatással: "Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!" Elõre mentek, s egy Rácháb nevû rossz hírû nõ házába tértek be, aztán nyugalomra tértek. (Józsue könyve 2, 1)
Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: "Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek s házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék." (Józsue könyve 2, 3)
De az asszony fogta és elrejtette a két embert. Így válaszolt: "Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók. (Józsue könyve 2, 4)
Így beszélt: "Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tõletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület. (Józsue könyve 2, 9)
Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította elõttetek a Sás-tengert, meg hogy mit tettetek az amoriták két királyával, Szichonnal és Oggal, a Jordánon túl: betöltöttétek rajtuk az átkot. (Józsue könyve 2, 10)
Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön. (Józsue könyve 2, 11)
Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet; (Józsue könyve 2, 12)
hagyjátok életben apámat és anyámat, bátyáimat és nõvéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak, kíméljetek meg bennünket a haláltól." (Józsue könyve 2, 13)
