Löydetty 25068 Tulokset: És
Mária ott állt a sír elõtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. (János evangéliuma 20, 11)
Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtõl, a másik lábtól. (János evangéliuma 20, 12)
Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal." (János evangéliuma 20, 15)
Jézus most nevén szólította: "Mária!" Erre megfordult, s csak ennyit mondott: "Rabboni", ami annyit jelent, mint "Mester". (János evangéliuma 20, 16)
Jézus ezt mondta neki: "Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez." (János evangéliuma 20, 17)
Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat, s ezt mondta nekem." (János evangéliuma 20, 18)
Amikor beesteledett, még a hét elsõ napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte õket: "Békesség nektek!" (János evangéliuma 20, 19)
E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. (János evangéliuma 20, 20)
Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." (János evangéliuma 20, 21)
A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem." (János evangéliuma 20, 25)
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte õket: "Békesség nektek!" (János evangéliuma 20, 26)
Aztán Tamáshoz fordult: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívõ!" (János evangéliuma 20, 27)
