Löydetty 25068 Tulokset: És
Az egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Amikor mentek, nem fordultak meg, hanem mindegyik egyenesen haladt. (Ezekiel könyve 1, 9)
Arcuk emberi archoz hasonlított, és jobb felõl mind a négynek oroszlánarca volt, bal felõl meg mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sasarca volt. (Ezekiel könyve 1, 10)
Szárnyaik felül ki voltak terjesztve. Két szárnya mindegyiknek összeért, kettõ meg a testüket födte. (Ezekiel könyve 1, 11)
Mindegyik egyenesen ment maga elõtt, oda mentek, ahova a lélek irányította õket, nem fordultak meg, amikor mentek. (Ezekiel könyve 1, 12)
Az élõlények között olyasmit láttam, mint az égõ szénfáklya, amely imbolygott az élõlények között. A tûz lobogott, és villámok törtek elõ a tûzbõl. (Ezekiel könyve 1, 13)
Amikor az élõlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, és amikor az élõlények fölemelkedtek a földrõl, a kerekek is fölemelkedtek. (Ezekiel könyve 1, 19)
Ha az élõlények mentek, a kerekek is mentek, ha álltak, azok is álltak, és amikor fölemelkedtek a földrõl, velük együtt a kerekek is fölemelkedtek, mert az élõlények lelke volt a kerekekben. (Ezekiel könyve 1, 21)
Az égboltozat alatt ki voltak terjesztve a szárnyaik, az egyiké a másik felé, s kettõ mindegyiknek a testét födte. (Ezekiel könyve 1, 23)
Amikor mentek, hallottam szárnyuk suhogását. Olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja, a vihar moraja, mint egy tábornak a zaja. Amikor megálltak, leeresztették szárnyukat, (Ezekiel könyve 1, 24)
és ezzel zajt csaptak. (Ezekiel könyve 1, 25)
Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tûz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tûz, és körülötte fényességet. (Ezekiel könyve 1, 27)
Olyan volt, mint a szivárvány, amely esõs napokon feltûnik a felhõben - ilyen volt a ragyogás körülötte. Ilyennek látszott az Úr dicsõségének jelenése. Láttam, s arccal a földre borultam, és valakinek a hangját is hallottam, aki beszélt. (Ezekiel könyve 1, 28)
