Löydetty 25068 Tulokset: És
Most ellened fordulok, "arcátlanság" - mondja az Úr, a Seregek Istene. Eljött a napod, elérkezett megfenyítésed ideje. (Jeremiás könyve 50, 31)
Az "arcátlanság" meginog, sõt összerogy, senki sem lesz, aki fölemelje. Tüzet gyújtok majd városaiban, s az megemészt mindent körülötte. (Jeremiás könyve 50, 32)
A Seregek Ura mondja: Elnyomatást szenvednek Izrael fiai; akik fogságba hurcolták, erõs kézben tartják, és nem akarják õket szabadon bocsátani. (Jeremiás könyve 50, 33)
De erõs a szabadítójuk: a "Seregek Ura" a neve, õ karolta fel ügyüket. Õ hoz békességet a földre, de rettegést is Babilon lakóira. (Jeremiás könyve 50, 34)
Kardot a káldeusokra, Babilon lakóira, fejedelmeire és bölcseire! (Jeremiás könyve 50, 35)
Kardot jósaira, hogy eszüket veszítsék, kardot harcosaira, hogy reszkessenek! (Jeremiás könyve 50, 36)
Kardot a benne lakó népekre, hogy asszonyokhoz váljanak hasonlóvá! Kardot a kincseire, hogy zsákmányul essenek! (Jeremiás könyve 50, 37)
Kardot a vizeire, hadd száradjanak ki! Mert bálványok földje az, és lakói a bálványok miatt elvesztették józan eszüket. (Jeremiás könyve 50, 38)
Ezért vadmacskák és sakálok tanyáznak majd benne, és struccok találnak ott pihenõhelyet. Nem fogják lakni soha többé, nem építik föl nemzedékrõl nemzedékre. (Jeremiás könyve 50, 39)
Mint ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát, szomszédos városaival együtt - mondja az Úr -, úgy nem lakik ott többé ember, nem telepszik le senki a földjén. (Jeremiás könyve 50, 40)
Egy nép közeledik északról, egy hatalmas nemzet; a föld végsõ határairól harcos királyok indulnak útnak. (Jeremiás könyve 50, 41)
Íjat és lándzsát ragadnak, kegyetlenek és könyörtelenek. Lármájuk, mint a tenger zúgása. Lóra kapnak, és mind készen állnak a harcra, ellened, Babilon leánya. (Jeremiás könyve 50, 42)
