Löydetty 25068 Tulokset: És
Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált), emésztõdnek az utána való vágyakozásban, mintha a barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek. (Bölcsesség könyve 1, 16)
Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: "Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból. (Bölcsesség könyve 2, 1)
Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor. (Bölcsesség könyve 2, 2)
Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellõ. (Bölcsesség könyve 2, 3)
Idõ múltán még a nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhõnek nyoma vész, eloszlik, mint a köd, amit elûznek, és a melegükkel a földre nyomnak a nap sugarai. (Bölcsesség könyve 2, 4)
Életünk csak egy árnyék tovasuhanása, és halálunk nem ismétlõdik meg, mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki. (Bölcsesség könyve 2, 5)
Koszorúzzuk magunkat feslõ rózsákkal, még mielõtt elhervadnának! (Bölcsesség könyve 2, 8)
Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk! (Bölcsesség könyve 2, 9)
Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet, és a koros aggastyán õsz hajától ne riadjunk vissza! (Bölcsesség könyve 2, 10)
Leskelõdjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel: bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen. (Bölcsesség könyve 2, 12)
Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát. (Bölcsesség könyve 2, 13)
Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai. (Bölcsesség könyve 2, 15)