Löydetty 25068 Tulokset: És
Királyné van hatvan, ágyasasszony nyolcvan, [és a szolgálóknak se szeri, se száma]. (Énekek éneke 6, 8)
De galambom, ki tökéletes, csak egy van. Anyjának egyetlene, szülõjének kedveltje. A lányok, akik látják, boldognak hirdetik, királynõk s ágyasok ünneplik. (Énekek éneke 6, 9)
Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírja, s szép, mint a telihold, világos, mint a nap, és oly félelmetes, mint a zászlós hadak? (Énekek éneke 6, 10)
És ekkor - hogy hogyan, nem tudom - a lelkem beültetett nemes népemnek hintajába. (Énekek éneke 6, 12)
Mily szép a lábad a sarudban, fejedelmi leány! Csípõdnek hajlása olyan, mint valami ékszer, amelyet mûvészi kezek készítettek. (Énekek éneke 7, 2)
A köldököd akár egy kerek csésze. Ne hiányozzék a fûszerezett bor se! A hasad olyan, mint a búzarakás, amelyet liliomok kerítenek körül. (Énekek éneke 7, 3)
A nyakad mása elefántcsonttorony, szemed a hesboni tavakhoz hasonlít, a Bat-Rabbim felé vezetõ kapunál. Az orrod olyan, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé néz. (Énekek éneke 7, 5)
Milyen szép vagy és milyen igézetes! Szerelmem, gyönyörûségem! (Énekek éneke 7, 7)
A szád meg a bor a legjavából. Oly simán csúszik le a kedvesem (torkán), szelíden ömlik el az alvók ajakán. (Énekek éneke 7, 10)
Kedvesemé vagyok, utánam vágyódik. (Énekek éneke 7, 11)
Gyere, kedvesem, menjünk ki a mezõre, töltsük az éjszakát (kinn) a tanyákon! (Énekek éneke 7, 12)
Korán reggel menjünk ki a szõlõhegyre, nézzük meg, fakad-e a szõlõ vesszeje. Vajon kifeslettek-e virága bimbói, s a gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel. (Énekek éneke 7, 13)