Löydetty 25068 Tulokset: És
Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. (Prédikátor könyve 3, 7)
Ideje a szeretetnek, és ideje a gyûlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének. (Prédikátor könyve 3, 8)
Elnéztem a veszõdséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. (Prédikátor könyve 3, 10)
Mindent õ tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idõ egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétõl végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz. (Prédikátor könyve 3, 11)
Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét. (Prédikátor könyve 3, 12)
Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában. (Prédikátor könyve 3, 13)
Rájöttem: amit Isten tesz, az minden idõre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit elvenni belõle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tõle. (Prédikátor könyve 3, 14)
Ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan, és Isten szereti az üldözöttet. (Prédikátor könyve 3, 15)
Láttam továbbá a földön az ítélet helyét - itt bûn volt; és az igazságosság helyét - itt gonoszság. (Prédikátor könyve 3, 16)
Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltetõ lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettõ hiábavalóság! (Prédikátor könyve 3, 19)
Mindkettõ ugyanarra a helyre jut. Mindkettõ porból lett és minden visszatér a porba. (Prédikátor könyve 3, 20)
És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltetõ lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltetõ lehelete lefelé, a földbe száll-e? (Prédikátor könyve 3, 21)