Salmos, 139
1. Ao mestre de canto. Salmo de Davi.*
1. (A karvezetõnek - Dávid zsoltára.) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,
2. Livrai-me, Senhor, do homem mau; preservai-me do homem violento,
2. tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messzirõl,
3. daqueles que tramam o mal no coração, que provocam discórdias diariamente,
3. látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos elõtted.
4. que aguçam a língua qual serpente, que ocultam nos lábios veneno viperino.
4. A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.
5. Salvai-me, Senhor, das mãos do ímpio; preservai-me do homem violento, daqueles que tramam minha queda.
5. Elölrõl és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.
6. Orgulhosos, armam laços contra mim e estendem suas redes, e junto ao caminho me colocam ciladas.
6. Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.
7. Digo ao Senhor: vós sois o meu Deus. Escutai, Senhor, a voz de minha súplica.
7. Hová futhatnék lelked elõl? Hová menekülhetnék színed elõl?
8. Senhor Deus, meu poderoso apoio! Vós protegeis minha fronte no dia do combate.
8. Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.
9. Não atendais, Senhor, aos desejos do ímpio, não deixeis que se cumpram seus desígnios.
9. Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le,
10. Que não levantem a cabeça os que me cercam; sobre eles recaia a malícia de seus lábios.
10. ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.
11. Carvões ardentes chovam sobre eles: sejam lançados numa fossa de onde não se ergam mais.
11. Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény:
12. Não terá duração na terra a má língua; o infortúnio surpreenderá o homem violento.
12. neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.
13. Sei que o Senhor defende o desvalido, e faz justiça aos pobres.
13. Te alkottad veséimet, anyám méhében te szõtted a testem.
14. Sim, os justos celebrarão o vosso nome, e os retos poderão viver em vossa presença.
14. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden mûved. Lelkem ismered a legmélyéig,
15.
15. létem soha nem volt rejtve elõtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem,
16.
16. szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta õket. Meghatároztad napjaimat, mielõtt még egy is megjelent belõlük.
17.
17. Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!
18.
18. Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna.
19.
19. Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók.
20.
20. Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat õrültségnek veszik.
21.
21. Ne gyûlöljem, Uram, aki téged gyûlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak?
22.
22. Igen, égõ gyûlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek.
23.
23. Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat!
24.
24. Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!
Bíblia Ave Maria - Kaikki oikeudet pidätetään.
